A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - CSATÁRI BÁLINT–CSORDÁS LÁSZLÓ: A településhálózat átalakulása és hatása a vízháztartásra a Duna-Tisza közi hátságon

ható - hulláma, a városokba települő nagyipar, majd a falvakban megjelenő mezőgazdasági kiegészítő ipari tevékenységek, a melléküzemágak megjelenése. Ezek koncentrált vízfogyasztóként is számításba veendők. A települések szempontjából azonban az alapvető változást a harmadik, a műszaki infrastrukturális szférában lejátszódott koncentrációs folyamatok okozták Az 1950-55 között kijelölt tanyaközségek fokozatosan gyorsuló ütemben épültek ki. Számuk a vizsgált terület három megyéjében 47. Ez a változás több mint negyedmillió ember migrációját is jelentette a térség tanyás falvaiban. Rajtuk kívül mintegy százezer fö a városokban elindult tömeges lakásépítkezés révén lakótelepekre költözött. Általában rögzíthető tehát, hogy a vizsgált térség településeinek mindhárom szférája - a környezeti, a gazdálkodási és a műszaki infrastrukturális - olyan hatalmas változásokon ment át az elmúlt ötven év során, amely direkt vagy indirekt formában összefüggést mutathat a talajvízviszonyok krónikus változásaival. 3. A TÉRSÉG TELEPÜLÉSFEJLŐDÉSÉNEK HATÁSA A VÍZFELHASZNÁLÁSRA Az urbanizáció általános folyamata, térben és időben szakaszosan zajlott le, koncentrációs és dekoncentrációs hullámok követték egymást Az általános "megkésettség" miatt ezek a folyamatok esetenként igen gyors lefutásúak voltak, így hatásaik is nagyobbak lehetnek egy lassú, evolutívabb változáshoz viszonyítva. Az urbanizáció nagy, koncentrációs hulláma Szegedre és Kecskemétre jellemző elsősorban. Mindkét, a korábbi tanyarendszerétől elválasztott (megfosztott) település népességszáma lényegében megkétszereződött az elmúlt negyven év során. Csak becsülni lehet, hogy e két - magyar viszonyokat tekintve tekintélyes méretű - urbánus góc vízfogyasztása, a fejlődésüket részben kiváltó telepített ipar révén is, még magasabb lehet, mint a lakosság növekedése. A második városiasodási hullám a 70-es évek végén a középvárosokat érintette, amelyekhez, különösen a nyolcvanas évtized végére, csatlakoztak a kisvárosok is. A Duna-Tisza közén a városi népesség aránya 1990 elején már eléri az országos átlagot. 72