A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MÜLLER PÁL–ROTÁRNÉ SZALKAI ÁGNES–TÓTHNÉ MAKK ÁGNES: A Duna-Tisza köze genetikus földtani modellje vízföldtani kiértékelés céljára
3 GENETIKUS MODELL Fúrásszelvényeinkben — a fáciesváltozások ismeretében -- Homewood et al. (1992) módszerét követve szekvenciasztratigráfiai alapegységeket, ún. paraszekvenciákat különítettünk el. A paraszekvencia a rétegsornak olyan természetes egysége, amely magában foglalja azon üledékeket, melyek egy adott nagyobb cikluson belül két mélyebbvízi kifejlődésü és a közöttük lévő sekélyebbvízi kifejlődésű rétegekből állanak. A paraszekvencia tehát — egy viszonylag mélyvízi fáciesből kiindulva -- elöntés—sekélyebbé válás—elöntés ciklust képvisel. Egy diagramon az x tengelyen a fúrásmélységet, az y tengelyen a mélyvízitől kiindulva az egyre sekélyedő vízmélységgel jellemezhető fácieseket tüntetjük föl. így egymás felett következő háromszögeket kapunk (stacking pattern/egymásra következési/ diagram) (2. ábra). 3.1 A fúrásszelvények késő-miocén fejlődéstörténetének vizsgálata A stacking pattern diagram szemléletesen ábrázolja az idő függvényében az üledékképződési környezetek változását, illetve a vízszint változásait. A felsőmiocén (pannóniai) üledékképződésre a Pannóniai-medencében (2. ábra) a következő általános fejlődésmenet jellemző: az üledéksor alján gyors transzgresszióra jellemző rétegeket találunk 1-2, max. 20 m vastagságig, amit vastag nyíltvízi kifejlődésü rétegek követnek. Ezután az üledékgyűjtő vizsgált pontján a víz viszonylag gyors elsekélyedését tapasztaljuk: a háromszögek a sekélyebb vízi fáciesek felé tolódnak. Erre ismét vastagabb kifejlődésben azonos fáciesövben képződött (delta-síksági vagy folyami síksági) rétegek következnek. Mindebből arra következtethetünk, hogy a medence süllyedésével általában lépést tartott az üledékképződés (a fáciesek hosszabb időn át nem változtak, Id. mélyebbvízi vagy delta-síksági képződmények). Gyors fáciesváltozás következik be viszont két esetben: 1/ amikor a transzgresszív üledékeket nyíltvízi üledékek váltják fel; illetve 2/ amikor a mélyebbvízi üledékekre partközeli-parti üledéksor következik (280 és 220m között a 2. ábrán). 3.2 A pliocén összlet A Duna-Tisza közi fúrásainkban legtöbbször jelen van a régebben levantei tarkaagyagnak, új nevezéktan szerint Nagyalföldi Formációnak nevezett üledékösszlet. Folyami sikság fáciesű képződmények építik fel, őstalajképződésre utaló üledékes bélyegekkel (gyökérnyomok, konkréciók, stb). 55
