A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - LIEBE PÁL: A talaj- és rétegvizek kapcsolata a Duna-Tisza közén

a talajvíztartó tárolt készletének leürülése után nincs többé az a forrás, amely a vázolt potenciál viszonyokat fenntartsa, ezért a homokhátság alatti talaj- és rétegvizek az erózióbázist képező Duna, illetve Tisza középvlzszintje körül állandósulnának több 10 m-es süllyedés után. Természetesen ez olyan szélsőséges helyzet, amelynek bekövetkezése alig valószínű, s - bár mérési adatunk nincsen - a múltban sem fordult eló. A valóságban a talajvízszint csökkenésével a párolgás olyan mértékben csökkenhet, hogy a csapadék és párolgás különbsége kismértékben pozitívvá válhat, s így a mélybeszivárgás táplálására is maradhat fenn vízmennyiség. 4. A FELSZÍN ALÓLI VÍZTERMELÉS ALAKULÁSA ÉS HATÁSAI A terület rétegvizei az ivóvízellátás bázisát képezik, s a mélyebben települt rétegekben található hévizeket is több helyen csapolják meg balneológiai, valamint fűtési célokra. Újabban növekszik az igény a talaj- és sekély rétegvizekből történő öntözési célú vízkivételekre is. A sekély réteg- és talajvizekből történő kitermelés pontos mértéke nem ismert, mivel sok az illegális vízkivétel. A rétegvíz-termelés főként a közműves vízellátás általánossá válásával növekedett meg a 60-70-es években. Míg az ország más területein a 80-as években már nem volt jelentős a növekedés, a Duna-Tisza-közén még ebben az időszakban is 25, a homokhátságon 35 %-kal nőtt a vízkivétel a 70-es évek végéhez képest, s a 80-as évek végére elérte a 350 ezer m

3/d értéket (a szűkebben vett homokhátságon a 220 ezer m

3/d-t). A felszín alatti víztermelés felmérésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Duna-Tisza-köze a Tiszától K-re fekvő területeken kitermelt rétegvíz egy részének is az utánpótlódási területe, s így területünk utánpótlódó készleteit terhelő kitermelés az előbbieknél nagyobbra, mintegy 500 ezer m

3/d-re tehető. Ez a vízmennyiség mintegy 10.000 km

2 területre egyenletesen szétosztva kb. 20 mm/év talajvizet terhelő megcsapolásnak, illetve mélybeszivárgás növekedésnek felel meg, de a valóságos értékek ettől mindkét irányban jelentősen eltérhetnek. A numerikus számítógépi modellekkel végzett vizsgálatok szerint 45