A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - LÁZÁR MIKLÓS–TÖRÖK IMRE GYÖRGY: Jégjelenségek, jégvédekezés az Alsó-Tisza vidékén
A jégjelenségek, a jégállapotok további jellemzését és következtetések levonását a jégjelentö szolgálat sokéves adatai alapján kísérelhetjük meg. Közismert a szakemberek körében, hogy a vízállások és vízhozamok néhány megadott szelvényben úgynevezett törzsállomáson való regisztrálásra egy hosszabb folyószakasz jellemzésére alkalmas. Ugyanezen szelvényekben való jégészlelés csak néhány km-en belül ad jellemző képet. A mintegy 95 km hosszú Alsó-Tisza 2 vagy 3, a Maros 50 km hosszú hazai szakasza 1 vagy 2 vízmércével jellemezhető. Ha ugyanezekben a szelvényekben végzett jégészlelést akajuk felhasználni a teljes folyószakasz jellemzésére akkor rossz úton járunk, pontosabban csak nagyon nagyvonalú értékelés, jellemzés adható ilyen módon, de például az adatok interpolálásával egy közbülső szelvényre adott időpontban nem kaphatunk olyan megbízható eredményt mint ahogy azt vízállás esetén megtehetjük. Nagyon gyakran előfordul éppen Szegeden, hogy legszélsőségesebb eltérés lehet a szegedi vízmérce szelvényének, és a Maros torkolat fölötti Tisza és Maros szakasz jégjellemzőinek vonatkozásában, akár hosszú napokon sőt heteken keresztül. Konkrét helyen, konkrét tennivalók meghatározásánál ez a körülmény nem hanyagolható el. A szóban forgó folyószakaszokat 2-6 km hosszú észlelési szakaszokra osztva figyelik a jégjelentö szolgálat emberei (a gátőrök). Sajnos ezen adatok feldolgozására, azaz a mintegy 30 észlelő jelentései alapján előállítható folyamatos homogén hossz-szelvény szerű értékelésre sem módszer sem kapacitás nem volt még ezidáig. Az úgynevezett törzsállomások szelvényében észlelt jégállapot alapján történő hosszabb folyószakasz minősítése tehát torz képet ad, ha mégis ezt a módszert kényszerülünk választani jobb híján akkor ezzel a torzulással számolnunk kell. Sajnos most csak ilyen feldolgozást tudunk bemutatni, amely a jégjelenségek statisztikai elemzésére támaszkodik. Ezt óvatosan használva és konkrét döntéseknél a folyót jól ismerő szakemberek megfigyeléseinek vizuális emlékeivel kiegészítve alkalmazhatjuk. Az Alsó-Tiszát az 1895/96-1994/95 közötti időszak csongrádi és szegedi vízmérce szelvényeiben végzett megfigyeléseinek feldolgozásával kíséreltük meg mégis tovább jellemezni. A szegedi szelvényen 100 éven át észlelt adatok ábrázolásából kitűnik, hogy alig volt jégmentes tél (mindössze 5 alkalommal fordult elő) az állójeges telek száma is tetemes, több mint 273-a a megfigyelt éveknek! (számszerínt 69) Érdekességként a korábbiak alátámasztására egy megfigyelés: 1981/82 telén a szegedi szelvényben csak zajlást regisztráltak, ugyanakkor a Marosnak és a Tiszának a Maros torkolat feletti szakaszain végig álló jeget, sokhelyütt torlódott állójeget észleltek, még 412
