A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - BAROSS KÁROLY–PETRŐCZ BÁLINT: A Duna szigetközi szakaszának árvízvédelmi helyzetértékelése a „C” változat hatásainak figyelembevételével
tározótöltésbe. A szivárgócsatoma alsó végén, az árvízvédelmi töltés keresztezésénél épült V. sz. zsilip biztosítja a szivárgócsatoma vizének a hullámtérre való bevezetését. A szivárgócsatomán az árvízvédelmi biztonságot is kielégítő vízszinttartás ill. a Mosoni-Duna felé történő vízkormányzás érdekében további négy vízszintszabályozó műtárgy épült. (1. sz. rajz) A Dunakiliti duzzasztó és az árvízvédelmi töltés között a tározótöltés 2,1 km hosszban a Duna hullámterében halad, akadályozva az árhullámok szabad lefolyását. A Dunakiliti duzzasztómű a Duna 1842 fkm szelvényében a jobb parti hullámtéren épült, kihasználva a Duna természetes kanyarulata által adódó lehetőségeket. A hét nyilás szélessége egyenként 24 m, a küszöbszintjük 120,70 mBf-i. Ez mintegy 6,5 m-rel van a mértékadó árvízszint alatt. Elzárásukra olajhidraulikus mozgatású szegmenstáblák szolgálnak. A segédhajózsilip alsó elzárását támkapu biztosítja. Az árvízvédelmi töltésként funkcionáló tározótöltés olyan többlet biztonsággal rendelkezik, amely kedvezőbbé teszi az árvízvédekezést. A félig kész létesítmény kedvezőtlen hatásai meghaladják az előzőekben ismertetett kedvező állapotot. A duzzasztómű, az oda csatlakozó tározótöltés és bejáróút az árhullám levonulását lényegesen akadályozza. A meder és a mellékágnál meghagyott nyílás a nagyvizeket károkozás nélkül nem képes levezetni. Ezért a Dunakiliti duzzasztómüvet meghatározott üzemelési rend szerint kell működtetni. A vízlépcső eredeti terv szerinti üzemeltetéséhez kiszámították a mértékadó vízhozamok árvízi levezetését és meghatározták az üzemeltetés módját. A számításokat külön elvégezték a száz évenként, az ezer évenként, a tízezer évenként egyszer előforduló legnagyobb vízhozamra. A műtárgyak nyílásmérete alapján meghatározták az okozott duzzasztást, és a Duna meder, illetve üzemvízcsatoma felé leereszthető vízmennyiséget. A vizsgálat kimutatta, hogy a létesítmények árvízvédelmi szempontból megfelelő biztonsággal rendelkeznek. A Dunakiliti duzzasztómű alatt a tervezett üzemelés szerint az üzemvízcsatomán átvezetésre kerülő víz miatt az árvízszint a Szapnál történő (1811 fkm) visszacsatlakozásig lecsökken, alatta pedig alapvetően nem változik. Ezért az öblözet ezen szakaszán a BNV keretében nem kellett töltést fejleszteni. A Komárom-almásfüzítői és a Tát-esztergomi öblözetben elkezdett árvízvédelmi fejlesztések a BNV építésének 1989-ben történt leállítása után félbemaradtak, ami esetenként kedvezőtlenül érinti a térség árvédelmi biztonságát. 363
