A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - DÉRI JÓZSEF: A Duna és a Tisza jégviszonyai

a hullámtéri mederrendezési munkák elmaradása, a folyószabályozási munkák hossz-szelvény menti hiánya, a kedvezőtlen időjárási, jég-, víz- és széljárási hatások egybeesése, a jégvédekezést szolgáló, operatív adatszolgáltatás és előrejelzés elégtelensége, valamint a jégvédelemmel kapcsolatos tervezés és az operatív jégkárhárítás tudományos megalapozásának a hiánya (1, 2, 3). 2. A JÉGJÁRÁS SZABÁLYOZÁSA ÉS VÁLTOZÁSAI A magyarországi folyam- és folyószakaszokon a XVIII. és a XIX. században pusztító árvizek nagyobb hányadában a jégjelenségek kedvezőtlen alakulása és a jégveszély elleni védekezés elégtelensége döntő szerepet játszott (1,2). Az utóbbi két évszázadban végrehajtott folyó- és folyamszabályozások hosszútávra kihatóan és tartósan hozzájárultak a jégjárás szabályozásához, a jeges árvízveszély kockázatának csökkentéséhez. Mindemellett számításba kell venni azt is, hogy a klasszikus, preventív jégvédekezési eszközök és módszerek /mederszabályozás, töltésépítés, töltéserősítés, mederkotrás/ teljesítőképessége és biztonságnövelő hatása gyakorlatilag lehetséges felső határhoz közeledik, költségigényük igen nagy és növekszik. 2.1. Hosszútávú változási tendenciák és maradó kockázatok 2.1.1 A Duna vizsgálata A Dun

a magyarországi szakaszán és mellékvízfolyásain medermorfolóqia

i szempontból 61 olyan kritikus jégtorlaszképző mederszakasz van, ahol számolni kell a jégveszély kockázatával. A jégvédekezés jelenlegi és közeljövőbeli helyzetét a kockázati tényező

k szempontjából a befejezetlen, illetve a hiányzó folyamszabályozások és töltéserősítések jelentős mértékben befolyásolják. Ennek figyelembevételével különösen kritikus jégmegállási és jégtorlaszképző helynek minősül a Mohács és a déli országhatár közötti folyamszakasz. 329