A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MAJOR PÁL: A talajvízszint-süllyedés megítélése a talajvízháztartási-mélység függvényének alapján. Az erdők szerepe a talajvízszintek alakulásában
mostani süllyedést előidéző tényezőnek, de azzá válhat, ha az erdő területe növekszik, ha fáinak növekedésével több vizet párologtat. Ugyanilyen alapon nem tekintjük a lecsapoló rendszert talajvízszint csökkentő tényezőnek, ha csak ugyanakkora vízmennyiség levezetésére képes, mint a 70-es évek előtt, sőt még növelő tényezőként is szerepelhet, hiszen a talajvízszint süllyedésével csökken a rendszer által levezethető talajvíz mennyisége, márpedig a lefolyás növekedése, a csapadék és a beszivárgás csökkenése, a párolgás és a vízkitermelés, vagy az átadódó vízmennyiség növekedése a talajvízszint-süllyedést előidéző tényezők. Számításaink világosan kimutatták, hogy mint minden vízelvonás a lefolyás is hatótényezője a talajvízszint-süllyedésnek. A lefolyás területi eloszlása azonban arra utal, hogy a csatornák által történő vízelvonás éppen a süllyedések jelentkezési területén, a Hátság tetején nem lehetett számottevő tényező, hiszen csatornák ott lényegében nincsenek. A lefolyás ott elsősorban felszínalatti lefolyás, de számításaink szerint ennek értéke nem jelentős. A Hátságtól távolabbi területeken, pl. a Tisza felé, a rétegvizek nyomásszintje emelkedik és ez a rétegvízből történő utánpótlódást jelent a talajvíz számára, hiszen tudjuk, hogy itt pozitív artézi kutjaink vannak. Ez a magyarázata annak is, hogy miért a Hátság tetejétől távolabb alakultak ki a csatornák. A változásokat nem a kis áteresztőképességű talajvíztartó, hanem a rétegvíztartók közvetítik. A rétegvíz-nyomásszintek csökkenésével csökken az a Tisza felé található sáv szélessége, ahol a rétegvizek nyomásszintje meghaladja a talajvíz piezometnkus szintjét és ahol számottevő talajvízszint-süllyedés és ezzel együtt számottevő aszálykár sem jelentkezett. Némileg hasonló a helyzet a Dunavölgyi-főcsatoma felé eső területeken is Ebben a tanulmányban, a hatótényezők közül csak az erdők hatásának néhány, eddig még nem ismertetett kérdésével kívánunk foglalkozni, bár tudjuk, hogy az erdők változásával előálló hatások jóval kisebbek, mint amit a meteorológiai, vagy a rétegvízkitermelés drénező hatásainak változásai jelentenek, de tesszük ezt azért, hogy egyrészt az egyetlen vitatott kérdésről [11] beszéljünk, másrészt, hogy vázoljuk azokat a módszereket, amelyekkel az erdők hatását vizsgáltuk és amelyeket ezideig még nem publikáltunk. Már itt megemlítjük, hogy ugyanilyen jogon beszélhetnénk a gyümölcsösök telepítésének hatásáról is. Gyümölcsösökkel kapcsolatban azonban nem végezhettünk olyan átfogó vizsgálatokat, mint tehettük ezt az erdőben működtetett talajvízkísérleti telepünk adatai alapján, bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy becslésünk szerint egy fás gyümölcsös párologtatása alig különbözhet a fák nélküli mezőgazdasági területekétől, éppen a telepítésnek az erdőéhez képest kisebb sűrűsége miatt. Ugyanezt pl. a szőlőültetvényekre nem meménk elmondani. 2. AZ ERDŐ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATÁBAN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK 2.1 A síkvidéki erdők talajvízszint- süllyesztő hatásának példái Először, a számtalan irodalmi hivatkozásból megemlítjük azokat, amelyeket Schoeller könyvéből [10] vettünk: - Az erdő transpirációja igen jelentős.Ez azonban függ a fák korától és a rendelkezésre álló víztől is. A Tűlevelűek több vizet párologtatnak mint a lomblevelűek, az idősebbek többet, mint a fiatal fák. Az alábbi Castricum-i adatok, amelyek az erdő évi párolgását adják meg milliméterben jó példa a fentiekre: Lombos fák ( 1942-1947) 266 mm Lombos fák ( 1950-1951 ) 496 mm Tűlevelű fák ( 1942-1947) 271 mm Tűlevelű fák ( 1950-1951 ) 609 mm - Az evapotranspiráció maximuma akkor áll elő, ha a gyökérzet eléri a kapilláris zónát, azaz a talajvíz nincs 4-5 m-nél mélyebben. 32
