A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - VALKÁR ISTVÁN: A Dunai hajózás helyzete, fejlesztése, különös tekintettel a Duna–Majna csatornára
Az ország terület-egységére eső víziút-hossz tekintetében Magyarország a közepesen ellátott európai országok közé sorolható. A külkereskedelem szempontjából vízi-útjaink potenciális jelentősége nagyobb, mint amekkorát ez a mutató feltételez, mivel az áruforgalom oroszlánrészét generáló gazdasági centrumok túlnyomórészt víziútjaink vonzáskörzetében helyezkednek el. Hazánk belvízi úthálózatának nagy hiányossága, hogy második legfontosabb víziutunk, a Tisza az ország területén belül nincs összeköttetésben a Dunával, ezért nyugati irányban csak nagy kerülővel tőrténhet(ne) a szállítás. (A feltételes módot a jugoszláv polgárháború, illetve ENSZ embargó okozta helyzet indokolja, amely mind a tiszai, mind a dunai hajózás számára igen nagy korlátozást jelent.) Az évtizedek óta tervezett Duna-Tisza csatorna létrehozása fontos lenne a hajózás számára, de a megépítést a hajózáson keresztül érvényesülő gazdasági és környezetvédelmi érdekek önmagukban még nem képesek indokolni. Egy ilyen tervet csak a Duna-Tisza köze vízpótlásának megoldásával együtt lehet vizsgálni. A hajózási szolgáltatások klasszikus területe a nagy termékkibocsájtó- és felhasználó ipari telepek, mezőgazdasági körzetek fuvarozói ellátása. Ez elsősorban a nehéz- és gépiparhoz, az energetikához, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyes ágazataihoz kapcsolódik. Itt a vízi szállítás olcsósága sokszor az ipari, mezőgazdasági ágazat nemzetközi versenyképességét meghatározó, piaci jelenlétét biztosító tényező. A közvetlen termelési és értékesítési támogatások leépülése, a költségérzékenység piaci viszonyokkal kikényszerített fokozódása Magyarországon is törvényszerűen a hajózási szolgáltatások iránti kereslet bővüléséhez vezet. Közlekedéspolitikai szempontból fontos kérdés a vízi közlekedés kombinált szállítási láncokba integrálása. Az európai kormányok keresik annak a lehetőségét, hogy a kontinens fő szállítási irányaiban nagykapacitású, biztonságos és környezetkímélő szállításokat lehetővé tevő közlekedési folyosókat hozzanak létre. A Duna az egyik ilyen, prioritást élvező európai közlekedési folyosó, ahol a nagy regionális gyűjtő-elosztó központok közötti szállításokat a hajózás végzi. Magyarország számára a Duna ilyen szerepe azt a lehetőséget hordozza magában, hogy nagy dunai kikötőink a közép- és kelet-európai térség számára forgalmi csomópont, gyűjtő-elosztó központ szerephez jussanak. Ezen központok kialakulása fontos szerepet játszhat az ország gazdasági struktúrájának átalakulásában, egyúttal környezetkímélő módon járul hozzá európai tranzit pozíciónk megerősítéséhez. A fentiek alapján a vízi közlekedés részaránya a közlekedési teljesítményekben a jelenlegi 3 - 5 % -os szinttel szemben középtávon elérheti a 10 % -ot. A Duna forgalmának alakulását érintő középtávú prognózisok készítésénél általában a kővetkező előfeltételezésekből indulnak ki: • az egyes országokon belüli belföldi forgalom stagnáló marad, vagy visszafejlődik • az al-dunai irányú forgalom - a jugoszláviai helyzet rendeződését, a hajózási akadályok elhárulását követően - lényegében az 1980-as évek szintjére emelkedhet vissza • a forgalom fejlődését alapvetően a Duna-Majna csatorna megnyitása révén nyert új lehetőségek határozzák meg. 320
