A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

- természetvédelmi oltalom alatt álló tavak és egykori vizenyős területek feltöltése,, illetve elárasztása, -jóléti célú tavak feltöltése és vízcscréjc, - halastavak feltöltése és vízpótlása, - mezőgazdasági területek (szántók, legelők, ültetvények) és kertek öntözése, - erdőterületek (főként faiskolák) öntözése, - közterületek, parkok, sportpályák öntözése, - ipari jellegű vízhasznosítás, - vízminőség-javítás (belvizek, szennyvizek hígítása), - tűzoltás, - talajvíz-feltöltés. Legegyszerűbbnek látszik a különféle tavak és a vizenyős teriiletek vízellátásának megoldása. Előzetes fölmérés szerint természetvédelmi célra - száraz évet föltételezve - évi 25 millió m

3 vízre, jóléti célra és a halastavak számára együttesen ugyancsak kb. 25 millió tn

3 vízre volna szükség. A mezőgazdasági teriilelek és a kertek öntözése iránti konkrét igényt - az átalakulóban lévő gazdasági és tulajdonviszonyok, az általános tőkeszegénység és az előre pontosan nem látható öntözési költség miatt - ma aligha lehetne megbízhatóan fölmérni. Sajátos hely gond, hogy az öntözés - a nagy fajlagos energiafelhasználásból eredő magas vízszolgáltatási díj miatt - várhatóan igen költséges lesz, s így kérdéses, hoz-e annyi jövedelmet, amiből a pótlólagos tőkebefektetés megtérül. Ezért a Duna Tisza közi hátságon az öntözésnek csak fokozatos, lassú és viszonylag szűkebb termelési kört, elsősorban a zöldség- és gyümölcstermesztést érintő télhódítására lehet számítani. A szóbanlévő vízellátási koncepció azt tételezi föl, hogy a hátságon 20-25 év alatt mintegy 40 000 hektárnyi területen vezetik be az öntözéses gazdálkodást. Az öntözés távlati éves vízigénye kereken 100 millió m

3-re tehető. Az erdőteriiletek és a közterületek öntözése, valamint az ipar, a vízminőségjavítás és a tűzoltás együttes vízigénye a mezőgazdasági területek öntözési igényének, mintegy 10 %-ára becsülhető. A talajvíz feltöltése, vagyis a talajvízfelszín általános fölemelése szivárogtató csatornák és medencék útján, elvileg ideális megoldás lenne a vízhiányos helyzet javítására, de erre hazai gyakorlati tapasztalatok nincsenek. E módszert külföldön is csak kísérleti jelleggel alkalmazzák. Számos hidrológiai és hidraulikai kérdés tisztázatlan, a műszaki megoldások kiforratlanok. A módszemek a Duna - Tisza közi hátságon történő alkalmazásáról, amit Nemere (1994) is javasol, a beindítandó hazai kísérletek eredményei, s gazdasági megfontolások alapján lehet majd dönteni. 25