A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

- az ipari nyersvízfogyasztás mérsékelése technológiai változtatásokkal és a használt, megtisztított vizek nagyobb arányú visszaforgatásával; - a szennyvizek mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítása (természetesen betartva a környezetvédelmi és közegészségügyi előírásokat); - a jóléti és a halastavakban - a kellő vízmélység fönntartása érdekében - a helyenként vastag fenékiszap eltávolítása és a vízfelület beszűkítése töltésezéssel - a tavak mérsékeltebb igénybevétele, az időnkent kifolyó vagy lecsapolt vizek újrafölhasználása; - a használt (lehűlt) hévizek visszasajtolása a vízadó rétegbe. A fenti ajánlások valóra váltása érdekében központi és helyi intézkedésekre, hatósági és gazdasági ösztönző, illetve fékező rendszabályokra egyaránt szükség van. Ezeket a kormány-előterjesztés, mely az intézkedési javaslatok ezen részét az "alkalmazkodás" és a "meglévő lehetőségek jobb kihasználása" szerint szétválasztva tárgyalja, sürgős feladatoknak minősíti, s részletesebben kifejti (KTM-KHVM 1995). A lakosság és a gazdálkodó szervek megfelelő tájékoztatása, a víztakarékossági szemlélet elteijesztése sem maradhat el. Az ajánlások a teljes Duna - Tisza közére érvényesek, de a teendőket elsősorban a fő vízutánpótlódási zónára, a hátsági területekre érdemes koncentrálni. Mindenekelőtt az intézkedési javaslatok műszaki-gazdasági megalapozására volna szükség, vagyis annak megállapítására, hogy az egyes javaslatok megvalósítása mibe kerülne és milyen eredménnyel járna, mennyiben javítana a helyzeten. Természetesen a hidrológiai, vízföldtani és egyéb jellegű kutatásokat is folytatni, illetve a korábbi vizsgálatok eredményeit hasznosítani kell (pl. Molnár 1994b). 3.2. Vízpótlás külső vizforrásokból A vízhiányos állapothoz való jobb alkalmazkodással valószínűleg csak szerény eredményekre lehet számítani. Ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzék, külső vízforrásból kell vizet juttatni a hátságra. A szóbajöhető vízforrások: a vizsgált területet határoló két folyó, a Duna és a Tisza. A Duna kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, nemcsak azért, mert hasznosítható (kivehető) vízkészlete jóval nagyobb, mint a Tiszáé, hanem azért is, mert kb. 10 méterrel magasabban folyik. További előny, hogy a Duna vizét a Ráckeve - Soroksári Duna-ágon és az abból kiágazó meglévő csatornákon keresztül viszonylag egyszerűen, s így olcsón, a hátság közelébe lehet vezetni. A Tisza hasznosítható vízkészlete nagyrészt le van kötve, de a Csongrád alatti szakaszon valamelyest még növelhető a kivett vízhozam. Csongrád és Kisköre között újabb jelentős vízkivételt csak a Kiskörei tározó (Tisza-tó) bővítése és/vagy a Csong22