A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - HARMATI ISTVÁN: A lecsapolások, a vízrendezések hatása a Duna-völgyi mély fekvésű területeire és azok okszerű hasznosítása

területeken. Lényegileg megszűntek a felszini és magas talajvizek okozta talajtani, növénytermesztési és egyéb károk. Elkezdődhetett a talajok okszerűbb, biztonságosabb és eredményesebb hasznosítása. Jelentősen meg lehetett növelni a szántó arányát a túlságosan sok rét - 1egeiőterűlet rovására. A felszíni vizek levezetése, a talajvízszint lesüllyedése nagyban hozzájárult a talaiok termékenységének növeléséhez. A talajok fejlődése helyes irányba indulhatott el. A szikesek sóta1anodása, a réti talaiok káros anyagoktól történő mentesülése, a tápanyagszolgáltató képességének és vízgazdálkodásának javulása igen pozitív folyamatokként értékelhetők. A természetes gyepek fajösszetételének átalakulása - gyepgazdálkodási szempontból - azonban nem minden esetben mondható pozitív változásnak, főként a szikeseken. Megfelelő műtrágyázással és öntözéssel azonban a változás folyamata kedvező irányba terelhető. Intenzív gyepgazdálkodás is csak vízrendezett területen valósítható meg. A vízrendezéseknek a felsorolt pozitív hatások kialakításában a felszini vizek elvezetésén kívül domináns szerepe volt és van a jelenben is a talajvíz szint lesüllyedésének. A talaioT; termékenységének megőrzése, továbbnövelése érdekében alapvetően fontos feladatnak kell nyilvánítani a talajvíznek a kritikus szint alatti tartását, mely a Duna-völgyi csatornarendszer vízszintiének megfelelő szabályozásával ió közelítéssel megoldható, a természetes drénrendszert képező homokos kavicsréteg révén. Ennek, felelőssége az illetékes Vízügyi Igazgatóságoké! Ahhoz, hogy e feladatnak eleget tudjanak tenni - véleményem szerint tovább kell fejleszteni a Duna-völgyi belvizi csatorna-rend szert, különös tekintettel a homokhátság lábainál elterülő térségre (Szabadszá11ás-Fülöpszál1ás-Akasztó között, a XIX. és XV. csatorna belvízgyűjtő területére). A hátságról lefolyó belvizek és lehúzódó talajvizek csapadékos időjárás esetén ugyanis különösen megemelik e térség talajvizének és a DVCs vízszintjét. Bvakran nem kívánatos állapotok alakulnak ki. A talaiok kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságai és az időjárásunk szárazzá válása a Duna-völgyben is az öntözés nagyobb arányú bevezetését, a lehetőségek jobb kihasználását és a növénytermesztés aszá1vtűrőképességének növelését indokolja. 213