A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - GAJÁRSZKI GYŐZŐ–KLIMÓ ERZSÉBET: A Duna-Tisza közi hátság másodlagos vízkészlete
A másodlagos vízkészlet felhasználhatósága Az ellátható mezőgazdasági terület nagysága Az I.tábláza t második oszlopát, az 1994. évi tényadatokat figyelembevéve, az 500 m 3/nap vizkibocsátásnál nagyobb kapacitású szennyvíztelepek közel 42.000 m 3 tisztított, vagy részben tisztított szennyvizet "termelnek" naponta ( 1. ábra ). Ez a vízmennyiség, jelentősebb tározás nélkül is, máris mintegy 2000 h a mezőgazdasági terület vízpótlását képes biztosítani. A napi puffertározásnál nagyobb kapacitású tározóra csupán egy településnél (Dabasnál) lehet szükség. A megfelelő csatornázottság megvalósítása esetére becsült mintegy 60.000 m 3/napi vízkészlet további 1000 ha vízellátását biztosíthatja. A tározás szükségessége azonban jelentősen megnő, mivel a számításba vett kibocsátók napi kapacitása nagyobb részt 1000 m 3 alatt várható, s a gazdaságosnak itélt 50 ha, vagy annál nagyobb terület csak tározás révén látható el biztonsággal öntözővízzel. A tározók kialakításának szempontjai * Az 1000 m 3, vagy annál kisebb napi tisztított szennyvízmennyiség esetén, a mezőgazdasági célú felhasználás céljából történő tározási igény két szempont szerint is vizsgálható. - Az egyik esetben a gazdaságossági megfontolás alapján még elfogadható, legkisebb területnagyságot (50 ha-t) alapulvéve, a szükséges legkisebb tározókapacitást célszerű meghatározni a kibocsátott napi vízmennyiség függvényében. - A másik esetben a tározó kapacitást véve állandónak (esetünkben 50.000 m 3-re), az öntözővízzel biztonsággal ellátható területnagyság határozható meg ugyancsak a napi kibocsátott vízmennyiség függvényében A II. táblázatba n összefoglaltuk mindkét számítás eredményét. (Szükséges megemlíteni, hogy a számításoknál a korábban már részletezett vízadagnormákat, illetve öntözési alapelveket vettük figyelembe.) 143
