A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - KOCH GYÖRGY–RÓNAY ISTVÁN: A Duna-Tisza közi hátság vízpótlásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei
szivattyútelepi rekonstrukcióhoz, a Solti árapasztó megépítése is szerepel a belvízvédelmi tervekben. A Dunavölgyi vízrendszerre alapozott vízpótlás vitathatatlan előnye az, hogy viszonylag kis beruházási költséggel a hátsági vízpótló rendszerek részére a szükséges helyeken biztosítható a vízkészlet. A "B" variáci ó lényege, hogy a szükséges vízkészlet az RSD-böl a Duna-Tisza csatornán keresztül az újonnan megépítendő Hátsági Főcsatorna segítségével jut el a Hátság peremére. Előnye, hogy az új csatorna a domborzati viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó vonalvezetéssel alakítható ki (csökkentve ezzel a szükséges emelési magas-ságot), hátTánya, hogy a Hátság vízpótlása csak a DTCS lényeges bővítése és a Hátsági Főcsatorna (legalább részbeni) megépítése után kezdhető meg. E munkálatok anyagi fedezetének (több milliárd Ft.) biztosításával kapcsolatos problémák a tényleges vízpótlás megkezdését időben feltehetően jelentősen eltolnák. Az "A" variáci ó szerinti vízpótláshoz szükséges készlet biztosítása a DTCS meglévő, közel 22 km-es szakaszán a névleges vízszállító képesség (3,0 m3/s) helyreállítását igényli. Ennek lényegében akkor van jelentősége, ha a vízigények a XXX. csatorna betorkollása feletti szakaszon jelentkeznének. A névleges vízszállító képesség helyreállítása az iszapolási munkák elvégzését és a Dunaharaszti tűsgát átépítését igényli. A Közép-Duna-völgyi VÍZIG területére eső csatornaszakaszon a környezetvédelmi szempontból mederben hagyandó vízhozamokat külön nem vizsgáltuk, hiszen az ADUVÍZIG működési területére átvezetendő vízhozamok ezt az értéket mindenkor meghaladják. A DVCS ADUVÍZIG működési területéhez tartozó szakaszának vízkészletgazdálkodási vizsgálata azt mutatta, hogy a csatorna torkolati szakaszában 3473 l/s szabad vízkészlet áll rendelkezésre. A felszíni vízmérleg adatainak felülvizsgálata alapján végrehajtott korrekciókkal, új létesítmény építése nélkül 3693 1/s-ra lehetett növelni a szabad vízkészlet értékét úgy, hogy a korábban előírt 20 1/s-ról 1000 1/s-ra emeltük a mederben hagyandó vízkészletet (4. sz ábra). Fentiek alapján látható, hogy a Dunavölgyi Főcsatorna szabad vízkészlete maximum egy vízpótló rendszer vízigényének korlátozott mértékű kielégítését biztosítja. 110
