A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

A DUMA - TISZA KÖZE VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁI ÉS MEGOLDÁSUK LEHETSÉGES ÚTJAI Dr. Pálfai Imre Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 1. TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS A Duna - Tisza közén a hosszantartó szárazság és az ebből következő vízhiány, * melyet - többek között - a vizenyős, mocsaras területek kiszáradása, a kis tavak eltűnése és a talajvíz erőteljes süllyedése jeleznek, régi keletű probléma. Kiskunhalas város történetében olvashatjuk (Tooth 1861), hogy 1797-ben a nagy szárazság miatt "minden rétek, úgymint idehaza a város alatt levő nagy nádas rét, Balotán, Eresztőn, Pirton, Kisteleken, Rekettyén és Bodogláron egészen kiszáradtak, Fejértóban is igen csekély víz maradtott, a kutak kiapadtak a víznek leszállása miatt a tavakból a halak és hal-csíkok végkép kivesztek, a vízi szárnyas állatok is kevesen mutatták magokat". Századunkban az 1930-as évek első felében (legfőképp 1935-ben) oly szárazság uralkodott a Duna - Tisza közén, hogy a vidék el sivatagosodásától féltek. E problémáról az Országgyűlésben is hetekig tartó vita zajlott (Rélhly 1936). Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVF 1964) a Duna - Tisza köze teljes területét távlatilag öntözendő területnek irányozta elő, s főként a Duna vízkészletére alapozott öntözőrendszereket vázolt föl, melyek legtöbbjébe a Duna - Tisza hajózó csatorna szállítaná a vizet. Az 1970-es évek második felétől - főként az Alsó-Duna völgyi és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon - több, a Duna - Tisza közi hátságot is érintő regionális vízgazdálkodás-fejlesztési terv készült, melyek közül legnagyobb szabású a Bácskai 9