A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

bázis üzeroeLhet.A minisztertanácsi döntést a Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban készített szakvéleménye, továbbá a Szociális és Egészségügyi-, az Ipari-, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Magyar Alumíniumipari Tröszt szakértőinek 1989. évi jelentése készítette elő. A nyirádi depresszió legnagyobb kiterjedését 1990. közepéter érte el. A bányabezárás után a visszatöltődési folyamat először - ahogy várható volt a depresszió központi területére és az É-i fedett karsztra terjedt ki. A nyirádi bányák területén a tengerszinthez viszonyítva +40, +60 m-ig süllyesztett vízszint 1993. évi végére + 100 m-ig emelkedett. A Hévizi-tónál is megkezdődött a hozam növekedése, 1993. évben 340-350 l/s körül változott. A jövőben olyan bányavizvédelmi módok bevezetése szükséges, amelyek nem vezetnek a természetes vízkészletek súlyos károsodásaihoz. A Hévizi-gyógyvíz mennyiségi védelmének, hozamának kedvezőre fordulása mellett nem feledkezhetünk meg a minőségi védelemről. A Nvirád térségi bányaterületen a karsztvízszint felengedése gondosan előkészítve "hidraulikus átöblitéssel", a bányaüregekből a beáramló víz kitermelésével, a viz folyamatos minőségi ellenőrzésével történik. Napjainkban a területi szennyeződés jelentősen növekedett, a közműves vízellátás fejlesztése mellett elmaradt a szennvvizcsatornázés és tisztítás, az ipari és mezőgazdasági üzemek egyre nagyobb környezeti szennyezései, a szilárd és folyékony hulladékok növekvő mennyisége, a mezőgazdaság kemizálása miatt. Az újonnan növekvő számú dolomit-, mészkő-, és murvabányák, ezek erdőirtási változást okoznak a természetes beszivárgási viszonyokban. Sajnálatos módon a bányák helyén engedély nélkül, ellenőrizhetetlenül hulladék lerakások történnek. Kívánatos lenne az illetékes, hatáskörrel rendelkező hatóságok által jóváhagyott koncepció szerint az új, bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény alapján felülvizsgálni a középhegységben működő és fehagyott dolomit-, mészkő- és murvabányákat. A hévizi-gyógyvíz és a hideg karsztvíz védelmére az intézkedéseket az utánpótlódás területén, a beszivárgás helyén most kell megtenni, amikor a vizvezető és víztároló kőzeteket még nem érte ielentös szennyeződés. Azok elszennyeződése tartós vízminőségi romlást okozhat, ami a területen élő lakosságot érő súlyos - 439 -