A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

zam az éves átlagban számított 303 m3/mi n volt, ae minden évben maghaladta a 240 m3/min-t. A beszivárgási viszonyoknak és a térségi egvéb vízkív ételek egymásrahatásának köszönhetően a permanens állapot 220 m3/'min hozammal is tartható volt. Ez a jelenség is az Ajka-Halimoa térségével való összefüggésre utal, annak ellenére, hogy az ottani 310 m mély depresszió meredek, kis kiterjedésű tölcsérnek látszik. A kedvező vízföldtani adottságokkal rendelkező halimbai medence bauxittelepe passzív-preventív vízvédelem mellett is művelhető volt, ugyanis a Bakony felől nem volt jó utánpótlási lehetősége, oldalirányú áramlásra sem merülhetett sor az ajkai és a nyirádi vízemelés depressziójának fennállása idején. Az aaott küröimenyek között önállónak tekinthető vízföldtani egység 10 m3/'min folyama tos vízutánpótlása 25-30 2 km területre hulló csapadék beszivárgó részének felel meg, a beszivárgási felület viszont a bauxittelep méreteit alig haladja meg. A felszíni vízfolyások a Duna vízgyújtőjéhez tartoznak. A források és a leEolyási terület csak a oánva omlási zónáiban szenvedett vízelvonást, amit a kígyós patakba bocsátott bánvavíz mennyisége pótolt A térség vizelvonási kárai a Nvirád-Ajka ivóvi. - 718 -