A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

Az AGROB ER-ÉLIT1 által- 1980-ban készített felmérésbe összesen 343 - jelentősebb szennyvizkibocsátó - élelmiszeripari üzemet vontak be. amelyek közül akkor 24 működött a Balaton vízgyűjtő-területen, (az anyag nem foglalkozott az egyébként is szerenv szennyvízterhelési veszélyt jelentő sütő- és száraztészta készítő üzemekkel); mmdazonaltal: az adatok tendenciája lényégét tekintve ma is helytállónak tekinthető. A felméres adataiból szembetűnő, hogy a térségben vizsgált élelmiszeripari üzemek szennyvizének zömét már a 80-as években közcsatornába vezették. A 4 somogymegyei üzem élővízbe egyáltalan nem juttatott szennyvizet, míg a másik két érintett megye összesen 20 vizsgált üzeme is jelentősen csökkentette a közvetlen élővíz-terhelést. Mindezeknek köszönhetően: noha a kibocsátott összes szennyvíz tekintetében 1975. és 1985. között a régió ezen üzemeinek az ország összes felmérésbe vont élelmiszeripari üzemeihez viszonyított részesedése L3 % -ról 2,5 -ra (közel duplájára) volt prognosztizálható, ugyanakkor a bírságolt szennyvíz-mennyiség aranyának változását 1,5 % -ról csak 1.9 %-ra jelezték. A tersegbeii élelmiszer-feldolgozó üzemek szennyvíz-okozta kömyezetterhelő hatásait és azok további csökkentésének lehetseges módozatait szakágazatonként vizsgálva, a következő fontosabb megállapításokat tehetjük: A térsegben - érthető módon - legnagyobb számban működő sütőüzemek összessegében aránylag nem túl nagy vizfeihasználásanak mintegy 50 % -a jelenik meg szennyvízként. Ennek mennyisege az üzemek jelentős részénél alig éri el a napi 4-5 m3-t. amely mennyiségnek a kellő előkezelese aránytalanul nagy költségráfordítást igenyelne. Tekintve, hogy itt a technológiai szennyvíz a gépek és berendezések tisztításából, valamint a helyiségek felmosásából szármázik. így mindazokat az anyagokat (liszt, kovász, tészta, tej, - 697 -