A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

1, BKKKZDÉÖ. Amint ismeretes, a szennyvizek világszerte egyre nagyobb tömegben termelődnek, és növekszik a keletkező sr.nnnyvízfélenégek száma in. A tulajba vagy élővizekbo keriilő szennyvizek oúl.vos környezeti ártalmakat okozhatnak, ezért hatékony tisztításuk fontos feladat. Minden ilyen irányú erőfesz íté3 ellenire, azonban a szennyvizeknek csak viszonylag kis résr.e kerül tisztítótelepekre. A települések egy részén a vízhálózat és a vízfogyasztás növekedése mellett vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre szennyvíztisztító kapacitások, vagy r. kanacitás elégtelen /ezt a problémát a "közműolló" egyre növelcvó nyílásaként szokták emlegetni/» A meglevő kapacitás intenzifikálá^sára irányuló törekvések részben a magán beruházási költségigény-, részben a javasolt módszerek nehézkessége miatt eddig nem jártak különösebb eredménnyel. A kommunális- r's más, szerves szennyeződéseket tartalmazószennyvizek tisztítására alkalmazott ismert eljáx-ások a szennyeződések biológiai lebontásán alapulnak. Különféle berendezésekben, több lépcsőben és több műtárgyban /homokfogó, előülepítő, levegőztető, utóülepítő, iszapkezelő otb./ végrehajtott kezelés során a szennyvízben levő szerves és szervetlen szennyeződéseket a kezelőrendszerben elszaporított mikroorganizmusok élettevékenységük során átalakítják, felhasználják és beépítik szervezetükbe. Az élű szervezetele nagy része a tisztítás során keletkezett szennyvíziszapok egy részét alkotja, és ezek az iszapok további biológiai -aerob, vagy anaerob- kezelést igényelnek. Az anaerob ke1 zelés járulékos műtárgyigénye jelentős többletráfordítást igényel. A biológiai folyamatok meglehetősen nagy időigénye miatt a szennyvíztelepekre érkező napi szennyvízmennyiségnek megfelelő térfogatot jóval meghaladó térfogat-kapacitáa beépítésire van szükség, ha optimális tisztítási hatásfokot akarnak elérni. Ugyanakkor a biológiai folyamatokhoz szülc- 541 -