A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

tesznek lehetővé, üzemelésük egyszerű, energiaigényük kicsi, ezert az üzemköltségek alacsonyak, nemcsak a tisztítást hanem a szennyvízben iévó hasznos anyagot újrafelhasználását is lehetővé teszik, ugyanakkor az előállított új termékek közvetlenül nem a tápláléklánc reszei. tehai nem veszélyeztetik 47 élőienveket. köztük az embert sem Alkalmazasuk a Balaton vízgyűjtőién különösen azért indokolt, hogy ezáltal radikálisan csökkenthető legyen a szennwizüsztitassai nem rendelkező települések száma, s ezen keresztül a Baiatont erő szennyezés is. A termeszetes biológiai tisztítás módszerei közül nazankban eddig a legelterjedtebbek a nyárfás szennyvízelhelyező éi hasznosító leierek. amelyek közé tartozik a Balaton vízgyűjtőjén 1976-ban létesült Zaiakarnsi Szennyvízelhelyező Teiep is. A kisebb települések modellteiepeként tarriuk számon, amely eiscsorban 4 gyógyfürdő, vaiamint az annak környékén lévő. a csatornázott területre eső intézmények és lakóházak tipikusan háztartási jellegű szennyvizének usztítasa; es részbeni hasznosítását végzi A közcsatornán összegyűjtött szennyvíz a kezelőteiepen egy 6 m beiső átmérőm. 30 m' Ulepitőterű. 100 m- iszaptérfogatü kétszintes ülepítőbe JUL ahoi a mechanikai előtisztítás megtörténik. Innen gravitációsan kerül a kiemelt es betonlapokkal burKoit elosztóárkokba. A terep lejtése miatt az elosztoarkol; Sepcsözöttek es zsilipekkel szakaszoltak. Az öntözőárkok szerepet a bakhaiak Között Kialakított an. teknők töltik be. Az elosztóárkok töltésén fa tiltokkai zariiató átereszei vezetik a szennyvizet a teknőkbe. amelvek alatt egy-egy sor dréncsövei fektetlek le: ezek az eiosztoarotka; ellentétes oldalon a gyűjtő dréncsőbe torkollnak. (1. és 2..ábra. > A bakhátak, az azokon levő nvartasomk és a szívó dréncsövek tengelytávolsága egyaránt 8 m. A bakhátak és az öntözőn bakhátközök szintkülönbsége mintegy 0.8 m. A bakhátakat humuszos feltalajból alakították ki. ami a iák szamara vastagabb termőréteget eredmenyezett. Az 1-214-es olasznyarak hálózata 8x3 m-es kötésű. A telepítés 1976 őszen történt. A szennyvízzel öntözött terület nagysága 12 ha. ameíy 8 db i.5 ha-os kazettara oszlik ezek mindegyikének oldalán 3 tn széles, járható töltés húzódik. A Leier egeszere számítva az átlagos szennyvízboritás 1700 mm. de mivel a Kazetiákboi kettő drénezési problémák miatt - nem üzemelt, a ténylegesen öntözött 9 ha-00 az eves vízborítás 2270 mm-nek feleit meg. A terület talaja réti öntéstalaj. Nagy a talaiban a ietszapolhaió részek aranva. magas az iszap de sok a finom homok es a homokliszt tanaiotr. is Ontestaiai ieven az egyes rétegek felváltva rakódtak le es egy közbenső agyagréteg erősen leroona a taiavíznyelő kepességéL Nagy víztartó-, rossz vizvezetó- es viznveiő kepesseg jellemzi ezt a talajt, amelynek kémhatása semleges, kötöttségé 31-40 között változik. Je tui sok benne a finom szemcsefrakció, ami felületnövelő hatasu. A letesités utas 10 évvel ismételten elvégzett talap.izseálatok szennt a renaszeres szennvvtz^ntizes nata_sara lényeges változás a talaiban nem következett be. A bakhatat, talais ekkor is gazdagabb volt humuszban mint a bakhatközöké. A talajvíz szintjét nem elsősorban az intenzív öntözés, hanem a kórnvező ienilet lalajviziárása befolyásolja. Ennek megfelelően a legmélyebb talajvízszintet általában szeptemberben, a legmagasaboat tavasszal, a hóolvadás után menk. - 496 -