A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)
és válságossá válhat. Annak érdekében, hogy a jövő bizonytalanságaival tárgyszerűen szembe lehessen nézni és a soron következő döntések kockázatait lehető minimumra lehessen szorítani szükségesnek látszik egy olyan átfogó kutatási és analitikus irányzatú tervezési progra m kezdeményezése, amelyik — az 1984. évi Vízgazdálkodási Keretterv irányelveihez és eredményeihez csatlakozva és a folyamatban lévő üdülési, tájfejlesztési, mezőgazdasági, erdészeti és környezetvédelmi előretekintések hidrológiai alapjainak és vízgazdálkodási vonatkozásainak szükség és lehetőség szerinti megszilárdítására, illetve kiegészítésére törekedve Afelvázolja és közelítően számszerüsiti a nagyté rség i vízháztartás és a helyi ökológiai adottságok közötti ka pcsola t alakulásának feltételeit, valamint az ezekben bekövetkezett emberi hatásokat és fázis vált—,ásókat. A feltárás és az elemző irányzatú tervezés elvi alapja ként figyelembe kell venni, hogy a tájfejlődés folyamatainak szintere az éghajlat, a talaj és a növénytakaró tekintetében közelitően homogénnek tekinthető ökológiai tájegysé g, amely ben s viz, valamint a hozzá kapcsolódó energia és anyagáramlás tölt be integráló és szabályozó szerepet / 4.ábr a/. A gyökérzónát hordozó hármas tagozódásu ökológiai tájegység /"l" jelű blokk/ a helyi éghajlat közvetítésével kapcsolódik a regionális és globális égnajlaci folyamatokhoz /"2" blokk/, a viz összegyülekezési és lefolyás! ciklusai által pedig a ftlszini és felszin alatti vízrendszerekhez /"3" blokk/, illetve ezek közvetítésével a szomszédos ökológiai tájegységekhez» A tájökológiai és vizháztartási egységek bels ő szerkezetét tekintve az éghajlati és talajtani adottságok meglehetősen egyértelműen és érzékenyen meghatározzák a növényze t alakulását. Ez viszont gyökérzetével és elhaló szerves anyagaival folya matosan "gyártja" és alakitja a talajtakarót; lombozatával, sztomáta nyilásaival, nedvkeringésével és alom rétegével pedig szabályozza a térszini vízháztartást és a helyi éghajlatot, így alakulnak ki a térszín természetes tájökológiai és vízháztartás! egységei, aaelyeknek legaktívabb és legsérülékenyebb tényezője a növényállomán y. Az ökológiai egységben betöltött szerepét tekintve a talaj szemcsés szerkezete és az azt benépesítő mikroszkopikus élővilág által az életet hordozó és tápláló készletek letéte menyese; az égr.e.i la t pedig az élettér és itlavíXáfi kfixüfctl k31~
