A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

1. táblázat A fitoplankton fotoszintézisének karakterisztikái Hely P max a-klorofill AN Felületi produkció uE ygC/l/óra yg/1 MgC/yg kl/óra mgC/m

2/óra mg C/m

2/nap 1993. augusztus 23. 1 179 2979 398 7.48 937 9370 j 3 104 1198 208 5.77 572 5720 i 5 93 16.7 10.3 1.62 10.9 109 1 9 105 8.94 2.43 3.68 7.9 79 } 1993. szeptember 21 í 1 83 2115 344 6.15 792 7920 | 3 62 272 473 5.75 157 1570 | 5 45 15.5 4.8 323 19 190 í 9 84 524 1.78 2.94 4.7 47 1993„November 2. 1 51 308 142 2.18 129 1032 3 48 7.1 7.45 0.953 3.7 •29.6 5 38 63 15.7 0.401 5.6 44.8 i 9 39 1.42 2.9 0.49 1.6 12.8 A fitoplankton felületegységre vonatkoztatott elsődleges termelése az 1. és 3. pontoson rendkívül magas, erőteljes csőkkenése a 3. mintavételi pont után azonban nem «lene a terület produktivitásának csökkenését. Ezeken a területeken nem a planktonikus algák, nanem az emergens növények (elsősorban a nádi válnak a legfontosabb primer producensekké. A tározó ez utóbbi területe csak a vízi elsődleges termelés, vagy az algák mennyisége alapján oligotróf vízminőségű. 3. 4..iz alámerült vízinővenyzet és a nádszálak algabevonatának fotoszintézise Az Li. vulgaris fotoszintetikus aktivitása \P

ma

x = 1.0 mg C/g nt/őra) kétszerese volt a másik két hínárnövénvének. A P _ értéke a C. demersum esetén 0.36, a L. trisulca-nál ' ÍTULX pedig 0.37 mg C/g nt/óra volt. Az U. vulgaris nagyobb aktivitása a foszforfelvételben is megmutatkozott (31. Fotoadaptádós paramétere (/p az U. \>ulgaris-nak volt a legnagyobb (90 uEinstem/m

2/seci, a C. demersum esetén ez az érték 52, á L. trisulca-nál pedig 46 jEinsteinynP/sec volt. A rence nagyobb fényigényét jelzi az is, hogy ez a növény nem alkot olyan sűrű állományokat, mint a másik kettő. Mindemellen mindhárom növény esetén az /

t értékek nagyon alacsonyak, jelezve alkalmazkodásukat a terület sajátságos körülményeihez. A Balaton nyűtvízi hínárjainál, mint a bodros békaszőlő (Potamogeton - }45 -