A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)
Amikor a vízmintákhoz az izotóppal egyidőben jelöletlen foszfátot is adunk és ezzel az egyensúlyt megbontjuk, a szervezetek több P-t vesznek fel, mint amennyi belőlük elfolyik. tehätv ne />0. Lean és munkatársai (12, 14) kimutatták, hogy ilyenkor az izotópos módszer a szivárgás és a nettó P felvétel sebességi állandójának összegét, megint csak a felvétel bruttó sebességi állandóját (kbr) méri. A szivárgás sebességét (v i z) a P hozzáadás rövid távon, néhány óra alatt nem befolyásolta. Dymódon felírható, hogy: Ezek a kiemelkedően fontos eredmények nem épültek be megfelelően a bmnológiai gondolkodásba. Az izotópos P-felvétel mérés kényelmes, jól reprodukálható, gyakorlati szempontból látványosan értelmezhető módszer volt. Ezzel szemben a nettó felvétel mérése bonyolult, munkaigényes feladat (12. 14), melynek végrehajtása után továbbra sem tudjuk becsülni az in situ P felvétel sebességét. Maga Lean úgy gondolta, hogy a növekedést korlátozó tápanyag gyors szivárgása nehezen magyarázható, paradox jelenség. Az izotóp felvételi kinetika elméleti tisztázatlansága számos ellentmondáshoz vezetett. Ezek közül csupán azt a kettőt emeljük ki. amely véleményünk szerint a nettó felvétel és a szivárgás közötti különbség elhanyagolásából fakadt, és amely arra indított minket, hogy a hagyományostól eltérő módon elemezzük az izotópos módszerrel kapott eredményeinket. Az egyik ellentmondás az, hogy a limnológiában általánosan használják a foszfát felvétel koncentráció-függésének leírására az enzimkinetikából kölcsönzött Michaelis-Menten modelt (1. egyenlet), noha a model csak a legritkább esetben írja le pontosan a mérési adatokat A víz eredeti foszfát koncentrációja közelében a mérési pontok általában a 2. egyenlet szerint linearizált görbe alá esnek (1, 22). Ezt a szisztematikus eltérést azzal szokták magyarázni, hogy az együtt élő planktonikus fajok félteb'tési állandói nagyon eltérőek. Tarapchak és Herche (22) matematikai elemzése szerint legalább ezerszeres féltelítésbeli különbséget kell feltételeznünk ahhoz, hogy a görbétől való tipikus eltérést előállítsuk. Ez olyan mértékű különbség, amit tiszta tenyészetekben végzett vizsgálatok nem támasztanak all és amit elfogadva végképp érthetetlenné válik a fajok kompetitív együttélésének mikéntje. A másik ellentmondás Currie és Kalff (2) provokatív következtetése, melyet abból a régóta ismert, és valamilyen mértékben minden P-limitált tóra érvényes megfigyelésből vontak le (2. 14. 19), hogy a bakteriális méretű planktonikus szervezetek biomasszájukhoz képest sokkal több 3 2P-t vesznek fel a P hozzáadás nélkül inkubált vízből, mint a nagyobb méretű algáL Currie és Kalff (2) feltételezése szerint a víz eredeti foszfát koncentrációja mellett csak a baktériumok képesek felvenni az ortofoszfátot. Növekedésüket így nem a P. hanem az algák által leadott szerves szén korlátozza. Ezzel szemben az algák P hiányban szenvednek, és a baktériumok által leadott szerves P-vegvtiletek hasznosítására vannak utalva. Jóllehet a 3-P felvétel méretcsoportok közötti eloszlási mintázatának magyarázatára kidolgozott elméletet a - 290 -
