A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

szennyvízbevezetési helyeken is megóvták a tavat a jelentősebb szennyezéstől. Szaprobiológiai és radioaktivitás méréseket is végeztek, vizsgálták a biológiai aktivitas natására bekövetkező kémiai folyamatokat. 1965-66 években - a területi KQJÁL-okkal együttműködve - 20 állandó mintavételi ponton vizsgálták a partközeli víz mináségét. A víz még tiszta volt, de már felhívták a figyelmet arra, hogy szennyezés hatására gyors minőségromlás is bekövetkezhet. A Zala torkolata táján és a Keszthelyi öbölben fekális szennyezettség már észlelhető volt. 1971-ben 10 strandon végeztek bakteriológiai vizsgálatokat; a vizsgálatok 62 %-ában "tiszta", a többi esetben "kissé szennyezett" vízminőséget észleltek. A minták 14 %-ából kórokozo baktériumokat (Salmonella, E.ooli 0124), tenyésztettek ki. egy mintában reovírust találtak. Biológiai szempontból a plankton-szervezetek számának a megnövekedése jeizett minőségromlást. Ennek alapján javasolták a tó szennyezéstől való védelme érdekében a szennyvíztisztítók fejlesztését, utótisztítás (halastó, öntözés, talajszűrés) megvalósításai. Javaslatukra elrendelték a tóba jutó szennyvizek folyamatos fertőtlenítését. Felhívták a figyelmet arra (1975), nogy a tóba jutó foszfor mennyisége növekszik, és ebben a mezőgazdasági területről eredő eróziónak is szerepe van. 1975-76-ban ismételten részletesen vizsgálták a tavat. Oxigénháztartás alapján II.osztályúnak, bakteriológiai szempontból (Keszthely térsége kivételével) [.osztályúnak minősítették a vizet. Keszthelyen kórokozó baktériumokat mutattak ki: az erős szennyezettséget a tag-aktivitás vizsgálata is megerősítette. A szennyvíztisztító kapacitás 1975-ban az ivóvíztermelés 21 S-ának felelt meg. 16 vizsgált szennyvíztisztító közül 4-nek a hatásfoka volt jó, kettőé még elfogadható, a többié (köztük volt Balatonfüred. Keszthely) gyenge vagy rossz. Sürgették a szennyvíztisztító kapacitás fejlesztéséi, a foszfor- és nitrogén-eltávolítás megoldását, vagy a tisztított szennyvizek más vízgyűjtőbe vezetését. A vízminőség-romlás gyorsulásit észlelve 1981-ben kezdték el (38 mintavételi helyen) 2 havonta vett minták vizsgálatával folyamatosan nyomonkövetni a parti sáv vízminőségének változását. Ennek a máig is tarló programnak alapján végzett vizsgálatoknak a 'legfontosabb adatait próbáljuk meg most áttekintem. 3. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A mintavételt minden alkalommal a vizsgáló laboratóriumok szaxemberei végezték. A2 értékelt időszak nagyobb részében az érintett megyei közegészségügyi intézetek (Somogy. Veszprém és Zala megyei KÖJÁL, illetve - 1991-től - ÁNTSZ intézet) és az OKI felváltva mintáztak, egy-egy mintavételi kelven, az idényben általában kéthetenként. A bakteriológiai vizsgálati eredményeket az 1981-1990 évekre nézve az összes eredmény figyelembevételével értékeltük; az utolsó 3 évben csak az OKI eredményeit vettük - 14 -