A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

A szennyvíz elhelyezi telep felületének rendezését osztottságát, szintjeit az adott terület lejtésviszonyai határozzák meg elsősorban, valamint részben az öntözéstechnolőgia kiszolgálásának igénye. Az öntözés módját, az öntöző elemek féleségét, hosszát a szennyvíz mennyisége és összetétele alapján, a talajtani szakvéleményben meghatározott talajfizikai jellemzők ismeretében az öntözéstechnológia határozza meg véglegesen. A felületi öntözőtelep, másnéven talajbiológiai tisztítótelep alapvetően két eltérő kialakításban vaj.uáitnató meg; - drénezéssel /más néven talajcsövezéssel/, vagy - drénezés nélkül. A szabvány a terhelési határértékeket a drénezés nélküli telepek, közel kétszeresében határozza meg. A 3.sz. rajzon egy megvalósított szennyvíz elhelyező telep jellemző adatait mutatom be. Kis településeken általában 100-400 m3/d szennyvíz keletkezik. Ennek megfelelően általában 100-150 NÁ ac. vagy KM PVC nyomócsövön jut a szennyvíz az elhelyező telep hidránsaihaoz. A technológia alapelve, hogy egy öntözési egységet egy nap alatt keletkező szennyvíz elhelyezésére alakít ki, így egy tolózár nyitásával általában a teljes öntözési egység öntözhető. Annyi kifolyót lát el egy tolózár, amennyi öntözőtelemből áll egy öntözési egység. A tolózár az osztóvezeték a hidránskifolyókkal, egy hidránst alkot. A 4. rajz szerint egy 150 NÁ KM PVC vezetéken kialakított hidráns párt mutatok be. A hidránskifolyők alá az öntözött sáv elhabolása ellen általában kőszórással védekezünk. Nagyobb településeken, vagyis nagyobb napi vízmennyiség esetén az elnsztóárkos rendszer is előnyös lehet, amilyet például Cegléden alkalmaztunk. Az ilyen telepeknél ugyanis 8-16 öntözőelem egyidejű töltése válik szükségessé. - 409 -