A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

1. Szakirodalmi előzmények A felszíni és felszin alatti vízbázisok különböző felhasználói szempontok szerinti osz*-ályba-sorolásának számos előzménye van. Különösen gazdag a vízhasználók vizkéazlet-ir.ir.őség irár.ti igényei szerinti kategorizálás szakirodalma. A mennyiségi kritériumokat (is) érvényesítő vízbázis-kategorizálásra kevésbé találhatók példák. Munkánkhoz különösen a - valamennyi korábbi munkát is kritikusan feldolgozó - mű nyújtott elvi segítséget. Ebben az újzélandi vízfolyásokat négy különböző vízhasználó-csoport szempontjából sorolja 5-5 kategória valamelyikébe. A módszer elvét és a benne alkalmazandó - szakértői tapasztalatokon, de végülis önkényes döntésen alapuló - konkrét "hatásmutató-függvényeket" a Delphi módszerre

l, vagyis az adott esetben egy 18 fős szakértői csoport ("panel") tagjaitól kapott javaslatok összegzésével ill. átlagolásával állította elő. 2. A vízfolyás-szakaszok kategorizálásának kritériumai Feladatunk szerint az ország felszíni vízkészlet-bázisainak (természetes és mesterséges vizf olyás-szakaszamak, valamint nagyobb tavainak) mindegyikét a belőle történő vízkivételért kiszabandó vízkészlet-járulék szempontjából négy kategória valamelyikébe kellett besorolnunk úgy, hogy az I. kategóriába való tartozás esetén a legkisebb, a IV. kategória esetén a legnagyobb vízkészlet-járulék legyen fizetendő. A vízfolyás-szakaszok kategóriákba való sorolásakor a következő négy fő kritériumot ill. mutatót érvényesítettük: (a) a vízfolyás-szakasz mértékadó hasznosítható vízkészletének kihasználtságát; (b) a vizfolyás-szakasz átlagos vízminőségi állapotának megfelelőségét; (c) a vizfolyás-szakasz hasznosítható vízkészletéhez hozzájáruló, tározásból eredő vizkészlet-többlet hányadát; (d) a vízfolyás-szakasz hasznosítható vízkészletében tartalmazott, más vízgyűjtőről származó átvezetett vízkészlet hányadát . - 36 -