A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

2.2. Víztározók létesítése A témakör, azzal az ugyancsak nem újdonságnak számító gondolattal egészíthető ki, hogy a vízfolyások árvízi vízhozamait a vízfolyás völgyéoen kedvező helyeken megépített víztározókban fogjuk fel, tartsuk vissza és szükség szerint a térség igényeineK megfelelően hasznosítsuk. A vízfolyások rendezése során nem lehet cél az, hogy az időszakosan kialakuló árvízi vízmennyiségeket legrövidebb idő alatt vezessék el. E témát a múlt század neves vízmérnöke Beszédes József is vizsgálta és a következőket írta: "Házad udvarából ne ereszd ki az eső vagy hó levét, míg nem használtad, úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki nem bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka". E gondolat, figyelembevéve a vizek használatának, a vízigények jelentős megnövekedésének, a vízfolyások kisvízi mennyiségének "0" l/sec határig történő lecsökkenésének gondjait, ma méginkább érvényesnek tekinthető. A vízfolyások rendezése ezért a következő években nem a meglévő meder bővítését, méreteinek növelését, hanem víztározók építését jelentené. A víztározók létrehozása számos előnnyel jár együtt. Ezek közül néhányat megemlítve: - A külterületről érkező árvízi vízmennyiség jelentős csökkentését lehet elérni (megfelelően méretezett tározóval, ill. tározókkal). - A meglévő medret a csökkentett árvízi vízmennyiség levezetésére kell kiépíteni, ill. a meglévő medret e feladatra alkalmassá tenni. - A medret keresztező müvek (hidak) méreteit ennek megfelelően lehet csökkenteni. A tározókba felfogott vizet számos feladatra lehet felhasználni. - 30 -