A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

1 * 15 i D (14) ahol: 1: az (lxn)-es egység sorvektor. D: az adott vízigény. Az 13-as és a 14-és összefüggések összevonásával nyerjük az optimális ellenőrzési formáját a gazdálkodási nodellnek. A diszkrét ellenőrzéshez hasonló formula alkalmazható ott, ahol a tervezési horizontot v-en belül diszkrét hosszúságú intervallumokra osztjuk. Ebben az esetben a célfüggvény minden tervezési intervallumban értéket vesz fel: ahol: Q* és h': az ellenőrzés az állapott variációi a k tervezési periódus kezdetén. Az eljárás variánsok korlátozottak az alábbiaknál: 1. a hidrodinamikai egyenletek és; 2. kút-kapacitás korlátozások, hidraulikai gradiens korlátok vagy a víznyomások lehetséges módon alacsonyabb korlátok. Meghatározva "X

k" értéket mint készlet meghatározó a felső és alsó korlátók helyét és nagyságrendjét illetőleg, a "k" periódusra vonatkoztatva és a korlátokat az alábbi egyenlet szerint fejezhetjük ki: A modell kielégítően korlátozott a vízigényekre vonatkozólag, bármely tervezett periódusban minden egyes öntözési rendszerre (1): a melyben D,

k és P,

k = megközelítőleg az igény és az G) öntözési rendszer valóságos csapadékmennyisége; SW* = a kielégítő felszíni vízmennyiség a "k" periódusban, "1" = az öntözési rendszer; és S* = apadási variáns, amely reprezentálja a vízhiányt minden egyes öntözési rendszerben. A fentiek alapján kifejlesztett eljárással most folyik mintapéldák kidolgozása. (15) h

l, Q\ « X

1 (16) £ Oi * SWÍ * S? = Di - PÍ (17) - 176 -