A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

Az eltérés negatív tendenciájú, azaz a tényleges vízvezetőképesség kisebb a becsült értékeknél. Erre utal a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1991. évi nagyvízi vízhozammérési eredménye. A vízszállítóképesség csökkenését a Vízügyi Igazgatóság becsült értékek alapján 20-25 * között határozta meg. A tényleges nyári és téli nagyvízi vízhozammérések szerint 1982., illetve 1987. évi adatokhoz viszonyítva; 25-60 %-os vízszállítóképesség csökkenést észleitek. A vízszállítóképesség csökkenése azokon a vízfolyásszakaszokon is megállapítható volt, ahol a kaszálási munkák megtörténtek vagy nem volt növényzet /téli időszak/. 1.1.) Vízfolyások vízszállító képességének alakulása Az állapotfeltárás az állami tulajdonú, vízügyi igazgatósági kezelésű vízfolyások körére terjedt ki.A medrek kiépítési vízhozamát tekintve 100 Vnak, vízügyi igazgatóságonként jelentós, de eltérő mértékű vízhozamvezetö- képesség romlás következett be. Az eltérés egy-egy vízügyi igazgatóság területén belül is érzékelhető, részben a benőttség, részben a hordalékjárás, részben a fenntartás mértékétől függően. A feliszapolódások átlagosan 20-40 cm nagyságrendűek, de egyes vízfolyásszakaszokon a lerakódott hordalék eléri az 1 m-es, vagy azt meghaladó magasságot . Szélső esetben észlelhető 100 %-os mederfeliszapolódás is. A medrek vízvezetőképessége átlag 10-30 *-kal csökkent, de több vízfolyás-szakaszon eléri az 50-90 *-ot. Az elmúlt öt évben rendezett vízfolyások tekinthetők jó állapotúnak, de helyi feliszapolódások e vízfolyásokon is észlelhetők (Pl. Balatonfelvidék). 1.2.) Fejlesztési, fenntartási helyzet A jelenlegi és a következő évek várható fejlesztési lehetőségeit - a nemzetgazdaság pénzügyi helyzetét tekintve - tényként kell kezelni. A már rendezett müvek szintentartása, állapotromlásának csökkentése ill. megakadályozása, a létrehozott nemzeti vagyon mentése alapvető össztársadalmi érdek. - 138 -