A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Hévizek és fürdők (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. RIBÁRI LÁSZLÓ: A fürdővizek tisztítási technológiájának kiegészítése ózonos eljárással

- hajfogó /durva szűrés/, - pelyhesítés, - szűrés szemcsés közegen, - oxidáció, fertőtlenítés. A durva szennyeződések eltávolítsa és a pelyhesítőanyag hozzáadása után a finom szennyeződéseket szemcsés közegen való szűréssel távolítjuk el. A nem szűrhető anyagok eltávolítására a szűrés után erős oxidálóanyagot alkalmazunk (pl. klórt, nátrium hipokloritot stb.). A klóralapú vegyületek alkalmazásakor - ezek egyben erős fertőtlenítőanyagok is - az oxidációs és a fertótlenítési lépcső egybeesik. A közegészségügyi követelménynek megfelelő, higiénikus fürdővíz a klóros fertőtlenítés alkalmazásával valósítható meg, és mai feltételek mellett ez a gazdaságos, megfelelő megoldást nyújtó eljárás. Közismert hátránya a klóros fertőtlenítésnek, hogy szerves anyagokkal reakcióba lépve egészségre káros anyagok keletkezek. Ezek egyik csoportja a klór-nitrogénvegyületek, bizonyítottan ezek felelősek a bőr és nyálkahártya irritációén, valamint a "fürdőszagért" /Eichelsdörfer, 1988/. A halogének jelenléte szintén káros az egészségre, mert a vízfelszínen kilépve a fürdőzők belélegezik azokat /Öllős. 1987, Csanádi, 1986/. A tisztítási technológia során célunk a nemkívánt melléktermékek prekurzorjainak minél tökéletesebb eltávolítása, a fertőtlenítendő víz minél nagyobb hatásfokú megtisztítása /öllős. 1987, Eichelsdörfer. 1988/. A fertőtlenítés előtti oxidációval és szűréssel a szerves anyagok nagy részét eltávolítva hatásosabban tudunk fertőtleníteni, a fent leírt, hagyományos technológiával. - 55 -