A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Rétegvízbázisú vízművek (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

FARKAS JÓZSEF–FORRAI FERENC: Vízellátó hálózatok szivárgásvizsgálatának módszerei

VlZELLÁTÖ HÁLÓZATOK SZIVÁRGÁSVÍZSGÁLATÁNAK MÓDSZEREI Farkas 3őzsef, Forrai Ferenc Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Szentes ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatunk a kommunális vízellátási rendszereinken 1986-tól folyamatosan végzett hibahelykeresés általunk gyakorolt módszereinek összefoglalása, valamint azok logikai kapcsolata a vízértékesítéssel és a hálózatfenntartással. Rávilágítunk az alkalmazható módszerek egymásra épülésére és utalunk eszközeire. Nem adunk meg konkrét technológiát és hozzá műszertípust sem. Inkább megkíséreltük egves műszergyártók üzleti érdekű állításait cáfolni, mind az alkalmazhatóság, wind a kezelőre vonatkozóan. 1. VÍZVEZETÉKRENDSZEREK MEGHIBÁSODÁSA ÉS HATÁSA A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁSRA A különböző életkorú, anyagú, szerelésű nyomás alatti vezetékek üzemeltetésének állandó problémája a más-más okokból keletkezett rendellenes vizszivárgás, csőtörés. A víztermelés és eladás különbözete a teljes mérősített hálózaton elfogadható pontossággal meghatározott. A részben mérősített rendszerekben mélyrehatóbb elemzéssel közelíthető meg az "Értékesítési veszteség". A valós állapotokat az "Értékesítési veszteség" tükrözi: Vízértékesítési hiány: (veszteségek) /Teljesség mellőzésével/ - Mérés és elszámolástechnikai hibák (vízmérők hibái, technológiai vízmennyiségei-. ). - Nem számlázható, es bahajthatatlan díjak. - Vezeték és szerelvényhibák. - Tecnnolopuai vezéricparaméterek hibáiból származó elfolyások.