A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Rétegvízbázisú vízművek (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

FARKAS JÓZSEF–FORRAI FERENC: Vízellátó hálózatok szivárgásvizsgálatának módszerei

2. TAKART VEZETÉKSZAKASZOKON HIBAHELY BEHATÁROLÁS A gazdálkodás jobbítása és az értékesítési veszteség radikális csökkentése követeli a veszteségforrások tételes elemzését melyekből hibahelykeresés módszereit emeljük ki dolgozatunkban. 2.1. Flózetes behatárolás módszerei 2.1.1. Statisztikaijriódszerek A termelés, eladás mutatóinak összhangját kell vizsgálni. Az értékesítési mutatókból órás veszteségek számolhatók, s ennek ellenőrzésére kisebb rendszerekben éjszakai ellenőrző mérést célszerű végezni. (Hozzáíolyás módszerrel állandó tárolószint, vagy állandó nyomástartáshoz szükséges időegység alatti betáplálást, vagy állandó térfogategység betáplálása idejét mérni.). Jól alkalmazható 10 vagy 100 l/imp.-ú vízmérő és lefutószalagcs regisztráló kombinációja. A regisztrátumról a legkisebb betáplálási vízhozam már kiszámolható. Jól megközelítő eredményt adhat egy rendkívüli vízmérő leolvasásból származó adatsor is, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az olvasás időeltolódását, AT díjasok bizonytalan vízvételezését,egyéb zavaró tényezőket. A statisztikai módszerek a rendszerben létrejövő állapotváltozásokra világítanak rá, amik nem biztos, hogy a csővezetéken keletkezett hiba miatt for dúlnak elő. Nagyobb kiterjedésű rendszereknél (pl. városok) a statisztikai módszereknek nincs realitása. A nagyszámú bekötésből adódóan a tömeges kis intenzitású elfclyások adhatják az értékesítési hiány jelentős részét, s ez lehet több is mint egy nagyobb hibán elfolyó vízmennyiség. 2.1.2. Hozzáfolj;ás_módszere Kis rendszerek és nagy rendszerek egyértelműen zárható kisebb egységének vizsgálatára alkalmas módszer. Az üzemelő hálózaton szabálytalan időpillanatokban fordul elő az üzemszerű vízkivételi helyek egyidejű zárt állapota.