A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Rétegvízbázisú vízművek (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DAVIDESZNÉ DÖMÖTÖR KATALI–NAGY ANDRÁS: Az Alföld rétegvizeinek vízföldtani modellezése

A szivárgási tényező értékeket nagyszámú nyomásemelkedés mérés átlagolásával határoztuk meg a VITUKI-ban. A MúFI .rétegsorleirásainál as geofizikai lyukszclvényeket is figyelembe, vették, de csak a réteghatárok meghatározására, s az összevonások és átlagolások miatt a pontosság csak a nagyságrend egyharmada-egynegyede. Ilyen pontosság mellett a hőmérséklet változások okozta viszkozitás ill. szivárgási tényező különbségeket még nem érdemes külön számitani. A fenti adatokban az un. "lencsehatás", vagyis az a tény, hogy a fúrások által feltárt vizadó rétegek általában hidraulikai "szűkületeken" keresztül kapcsolódnak egymáshoz, csak reszben van figye1embevéve. 3.3.A vertikális szivárgási tényező és az átszivársási együttható mégha tarozása A vertikális szivárgási tényezőt (k„) két rétegősszlet középmélysége között a vízzáró rétegek előfordulási aránya (a) alapján az alábi cmririkus képlettel határoztuk meg: Az említett képlet szerint egy vízzáró réteg nélküli összlet vertikális áteresztőképessége.0.019 m/d >, egy teljesen vízzáró rétegössz1et* pedig 0.00012 in/d lenne, de az empirikus összefüggés ere a két végletre nem érvényes: csak az a=0.1/0.9 tartományban használható. Egy 50 X-ban vizzáró rétegéket tartalmazó rétegsor a képlet szerint 0.0015 m/d szivárgási tényezőjű. Természetesen ez csak akkor igaz, ha vizzáró rétegekben folytonossági hiányok vannak, amelyeknek a valószínűsége a vizzáró rétegek rétegsoron belüli előfordulási arányának csökkenésével növekszik. Ezek a tapasztalatok pleisztocén, folyóvízi üledékekre vonatkoznak, a pliocén üledékekre első közelítésként alkalmaztuk. Az átszivárgási együtthatót a vertikális szivárgási tényező és a rét egösszlet ek kőzépmílységei közötti távolság hányadosaként számítottuk. - 29 -