A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

KORNIS ATTILÁNÉ DR. AKANTISZ ZSUZSANNA főelőadása: A TISZA-VÖLGY SZABÁLYOZÁSÁNAK HATÁSA

lyesen kanyargó, helyét folytonosan változtató és elhagyott, holt-medrekkel kisért pályája. A kanyargósság mértékét fokozza az esés mérséklődésével arányos hordalékszállitó képesség csökkenés, azaz a sikságra kilépő folyó képtelen a hegyi szakaszokon magával ragadott hordalékterhét tovább szállítani, és attól való megválás miatt a zátonyképződés fokozódik. Az árvizek a mederből kilépve hol erre, hol arra vájnak maguknak utat; fattyú ágak keletkeznek.A sikságon tekergő folyó áradáskor a medréből kilép, szétterül, lelassulva hordalékát a parti növényzet között lerakja, övzátonyt hozva létre. Az övzátony akadályozza az árvizek és a heves csapadékvizek folyómederbe történő behuzódását, azaz a folyóvölgy lassú elvizenyősödéséhez vezet. Mint az a fentiekből látható, a természet külső emberi beavatkozás nélkül is képes a folyó völgyet elvizenyősiteni. Az Alföld, benne a Tisza-völgy természettől mostoha állapotát a folyókat elrekesztő számtalan malomgát súlyosbította. Mozgó gátszerkezeteket, amelyek árviz idejére szabad utat adnak a víznek, századunkat megelőzően nem tudtak építeni. A régi gátak szilárd küszöböt alkottak, tartósan megemelték a viz szintjét, és a főmeder feliszapolódásához vezettek. A Tisza és mellékfolyóinak csekély esése miatt hosszú szakaszokon valósággal állandósították az árvízi állapotot, és gyakoribbá tették a kiöntéseket. A Tisza-völgy a folyószabályozási munkák megkezdése előtt igazi vadviz-ország volt. Felszínét végtelen mocsarak, posványok, lápok, sárrétek, nádasok és tavak sora borította és erek, vízfolyások sokasága hálózta be. A 19.sz.elején a Tisza és mellékfolyóinak ősi ártere a (mai) hazánk területének 21,1 %-a, ebből az állandóan víz alatt lévő területek 5,1 %-át képviselik. Ezek a számok rámutatnak arra, hogy a folyó árterének lehatárolása, leszűkítése elengedhetetlenül szükségessé vált, a kisesésü, nagyon hosszú kanyargós folyó szabályozásával egyidejűleg. A folyószabályozás módszere

i és müvei évszázadok alatt alakultak ki, és a tudomány és a tapasztalatok fejlődésével fokozatosan módosultak, tökéletesedtek. Korunk tapasztalatai az alábbiak. - 127 -