A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN: A folyószabályozás és a környezetvédelem

ilyet akar, az elfeletkezik például arról, hogy földtörténeti léptékben a Balaton igen fiatal képződmény, 6 sorsa végső soron ugyanaz, mint az összes többi hasonló,sekélyvizű tóé: előbb- utóbb elkerülhetetlenül feltöltődve mocsárrá változik, maja eltűnik. Ehhez persze az ember szemszögéből nézve igen hosszú idő kell. Viszont szinte a szemünk előtt alakulhat ki a folyó egy-egy mellékágának a lefüződése, benne az életfeltételek, az ökológiai viszonyok megváltozása, majd —ha a természetes változások minden akadály nélkül mennek a maguk utján— annak gyors feltöltődése, s benne a romantikus vizivilág megszűnése. Eleve reménytelen tehát a környezetvédelem elé azt a feladatot tűzni, hogy konzerváljon bizonyos viszonyokat! A körny

ezet változását lehet siettetni, lassitani, esetleg más irán

yba terelni; csak egyet nem lehet. megállitani! Akkor tehát, amikor a környezetvédelem feladatát keressük, nem a konzerválást, hanem a kedvező változások elősegítését kell célként kitűzni! Ezzel a látszólag helyes állásfoglalással azonban a problé mát tulajdonképpen mégsem oldottuk meg. Ujabb kérdésként merül íel ugyanis az, hogy milyen változásokat tekintsünk végülis kedvezőnek? Valaki persze most azt mondhatná, hogy ez eldöntött kérdés! Hiszen tudományos körökben már elfogadottá kezd válni az a gondolat, hogy a környezetvédelem végcélja a "fenntarthatc környezet" létrehozása kell legyen. így nyilvánvalóan az ennek kialakulása irányában ható változásokat kell kedvezőnek tekinteni. Igen ám, de mit értsünk az alatt, hogy a szóbanforgó környezet fenntartható? Elvégre ha ez a társadalom igényével oly mértékben megegyezik, hogy az még a tetemes áldozatoktól sem riad vissza, ma ugyanazon a tájon igen sokféle, esetenkint egymástól jelentősen különböző környezet is kialakitható oly - 120 -