A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

KÁROLYI ZOLTÁN főelőadása: A VÍZIUTAK ÉS A VÍZIKÖZLEKEDÉS KÖLCSÖNHATÁSAI

A kishajózás gondolata nálunk sem új, Németh Endre egyetemi tanár 1941-ben vetette fel. A második világháború elején sok 3zó esett a kishajózás bevezetéséről, történtek is bíztató kezdő lépések ennek érdekében, de a háborús események ennek is véget vetettek. A Duna alsó magyar szakaszán ért el a kishajózás a legnagyobb haladást. Említést érdemel Weiss Jenő kezdeményezése, aki derekegyházai' gazdaságában berendezkedett az öntöző csatornákon való olcsó víziszállításra és részletes gazdasági számításokkal kimutatta annak olcsóságát. Szerény véleményem szerint a kishajózás fejlesztését megfelelő szervezéssel lehetne elérni. Ha az eddigiek olva3tával az a gyanú ébredt fel, hogy ezeket a gondolatokat nem 1391-ben írták, akkor a gyanú jogos. A fentiek a Közlekedéstudományi Szemle 1961 szeptemberi számában jelentek meg, a cikk címe: Az alföldi hajózás fejlesztésének néhány kérdése, szerzője: Dr Károlyi Zoltán, a műszaki tudományok kandidátusa. Ugy vélem, hogy az itt idézett főbb gondolatok ma is aktuálisak, és éppen ez bizonyítja, hogy az eltelt emberöltönyi 30 év alatt a magyar belvízi hajózás fejlesztésének ügye gyakorlatilag semmit nem haladt előre. A vándorgyűlésre benyújtott dolgozatok azt tanúsítják, hogy a viziközlekedés fejlesztési lehetőségei az elmúlt időszakban sem romlottak, sőt sok tekintetben javultak. Ennek ellenére a fejlődés nem következett be. Nyilvánvalóan le kell vonni ebből azt a következtetést, hogy a viziközlekedés fejlesztése nem a viziúti feltételek, hanem a megfelelő szemlélet és az ösztönzők hiánya miatt maradt el. Kováco Dezső nyugalmazott vízügyi tanácsos két dolgozatában bemutatja, hogy a Duna és a Tisza magyarországi szakaszai milyen hajóúti jellemzőkkel rendelkeznek, milyen a jelenlegi, az előzőekben bemutatotthoz képest 30 évvel későbbi kihasználtsága, é3 melyek a fejlesztés távlatai, problémái. -43-