A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)
SZABÓ SZABOLCS főelőadása: MELLÉKÁGAK, MELLÉKÁGRENDSZEREK VÍZPÓTLÁSA ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELME
kai (Táti Dunaág: nehézfémek, szerves mikroszennyezók) történő szennyeződése is indokolja (Dartalis, É. és Horváth, L., Pálfai, J., stb.). 2. Vízpótlás és vízminőség A mellékágak vízpótlása általában a főágból történik. A direkt vízpótlá s már a főágak (Duna, Tisza) szennyeződése miatt különböző problémákat okoz. A Duna hazai szakaszának "kémiai" vízminősége I11. osztályú, növényi tápanyagtartalma (H és P) azonban jelentős. Bakteriológiai minősége III.-IV. osztályú, a vízminták nagyrésze Salmonellával fertőzött. A nagy foszfortartalom és a kedvezőtlen higiénés állapot a víz betáplálását olyan helyeken korlátozhatja, ahol a mellékágban humán célú vízhasználat van (Erdős et al., Pálfai, J., Szolnoki et al.). A főágak egyre romló vízminősége iniatt az indirekt vízpótlá s gondolata is felmerült (Dunai, F., Kováts, Z. , Szolnoki et al.): (1) a főágból kiemelt víz előtározása más nyíltvizű mellékágakban (Szigetközi mellékágrendszer tervezett vízpótlása, Tolnai-Faddi holtágrendszer, stb.); (2) a főágból kiemelt víz nádas, mocsaras rendszeren történő átvezetése (Szigetközi mellékágrendszer, Faddi-Tolnai ágrendszer); -33-