A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DR. SÁRVÁRY ISTVÁN: Az Általér vízpótlásának kérdései: tisztítsunk vagy hígítsunk?

198ft: Az uj szémsosóhos megépül e tisztitómü, a lebegőanyagterhelés csökkon. A vízrendszeren megvalósítani kivánt sokféle, egymásnak ellentmondó hasznosítási igény oda vezetett, hogy ma már ezek egyikét sen lebet kielégítő oódon biztosítani, A rendszerhidrológiából ismert elv szerint báromnál több hasznositási cél megjelölése oleve irreális, főleg ba azok a történelmi kialakulás sorrendjében, kollőon át nem gondolt formában jelentkeztek. 2. AZ ÁLTÁLÉRT TÁPLÁLÓ VÍZHOZAMOK ALAKULÁSA Forráshozamok Igazán jelentős karsztforrások az Áltslér vizgyüjtőjén csak Tata.közelében fakadtak. Együttes hozamuk mintegy 90-95 m /perc volt. A vizhozam legnagyobb része a Gerecse felől érkezett. A hegységet dél felől megcsapoló bányászeti depresszió 194-9től kezdve fokozatosan elapasztotta ezeket a forrásokat. Legutoljára a legalacsonyabb szinten fakadó Fényes-források száradtak ki, 1972-ben. Hangsúlyozni kell, hogy a tatai források legnagyobb része az öregtó alatt ömlött az Általérbe. Kagát az öregtavat mindössze 3 kisebb forrás táplálta: a Nagy tavi iker-forrás, a Piarista-kerti forrás és a Törökfürdői forrás. Ezok együttes hozama azonban eredeti állapotukban is alig haladta meg az 1 m^/perc-et. Bányavíz-bevezetés és lvóviz-klvétel A Tatebányai Bányákból kiemelt viz kezdetben nagyrészt az Általérbe került, később egyre növekvő hányadát kapcsoltál-: be az iv óv iz-ej lá tó hálózatokba. A bányavizemelés csúcsértékét 1974-ben érte el, Í50 nr^/perc évi átlagos hozammal. Azóta az Általérbe juttatott bányeviz-bozem mennyisége fokozatosan csökkent, olyannyira, hogy vizpótlás elmén a Kagyegyháza-i bányából kellett vizet juttatni a Galla patakba. Jelenlég egy régi tatabányai akna járatára mélyített fúrásokból a bányavállalat 30 m^/perc vizet juttat a Bánhidai tavon keresztül at Általérbe. -.67 -