A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DR. SÁRVÁRY ISTVÁN: Az Általér vízpótlásának kérdései: tisztítsunk vagy hígítsunk?

1. BSVBZETÉS ál Általér vizpótlásának szükségességét évek óta vizsgálják különböző fórumokon és adminisztratív szinteken. Ennek a hosszadalmas egyeztetésnek eredményeként született meg 1989 novemberében az a IffiLrÉPTSRV-tanulmány, amely az "Általér végleges vizpótlása" cimet viseli. A tanulmány szerint a Dunaparton létesítendő, J>0 e'/perc kapacitású szivattyúállomásról csővezetéken kellene feljuttatni a tisztított dunavizet a tatai öregtó fölé az Általérbe, ahonnan az eztán újra visszafolyna a Dunába. Mi indokolja azt, hogy újra felülvizsgáljuk ezt az elképzelést, amely a megelőző tárgyalásokon résztvevő felek nagyrészének egyetértésével készült ? Véleményünk szerint két ok is ven arra, hogy uj szemoontok szerint felülvizsgáljuk az eddigi terveket: — a KÉLYÉPTSHV elképzelése nem oldja meg az Általér vízminőségének javítását, holott ez volt az elsődleges cél. — az eddigi döntéseket jelentős mértékben befolyásolta bizonyos történelmileg kialakult helyzetek további fenntartásának igénye, a jogfolytonosság látszatát keltve. A bekövetkezett változások mértéke azonban ezt a feltételezett folytonosságot már nem 'jeszi lehetővé. Az utóbbi négy évtizedben történt eseményeket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1950-be

n a Tatabányai Szénbányászat máj 25 m^/perc hozamot emel. 3ár ez*«! már lényegesen csökkentette a tatai öregtó körül és alatt fa^adcT nagy karsztforrások hozamát, ezzel a változással egyelőre senki sem törődik. 1950-tő

l a bányavizemelés gyors ütemben nő. 3nnek megfelelően a forráshozamok csökkennek, majd 1972-ben végleg elapadnak. A kiemelt bányavíz az Általérbe kerül, higitja annak vizét, -.65 -