A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

BENYÓ IMRE–JUHÁSZ MIKLÓS–SZABÓ KORNÉL: Az anaerob iszapstabilizálás és a biogáz hasznosítása

miatti problémák. Az utósűrítőból kivett iszap mennyisége 200 m

3/d, szárazanyagtartalma 45 g/l. A sűrítési hatásfok 18%, ami valamivel kevesebb, mint a tervezett. A fejlődött gáz mennyisége átlagban 2900 m

J/d, ami a próbaüzem végére elérte 3500 m

3/d. Ez az érték valamivel jobb mint a tervezett, mivel a szárazanyagtartalomra vetítve a tervezett 260 l/kg értékekkel szemben ez 286 l/kg értéket jelent. Az üzemvitellel kapcsolatos tapasztalato

k a próbaüzem során a következők voltak: - Mint már az előzőekben is elmondtuk, az iszap tartózkodási ideje jelentősen befolyásolhatja a feldolgozandó iszap térfogatát. - A próbaüzem megkezdése előtt igen fontos a műtárgyak ill. gépészeti berendezések alapos vizsgálata, szerelési törmeléktől való megtisztítása. (A próbaüzem során több alkalommal dugulás miatt probléma volt a mamutszivattyú hajtógázának bevezetésével.) - A műszerek, jelzőberendezések, megbízható működése feltétlen szükséges a jó üzemvitelhez. (A próbaüzem során több alkalommal, hosszabb ideig nem működtek megfelelően az előrothasztók szintmérői.) 5. AZ ANAEROB ISZAPSTABILIZÁLÁS FEJLESZTÉSE Az 5.000-20.000 m

3/d kapacitású kisebb szennyvíztisztító tele-peken az anaerob iszapstabilizálást nem csak az építési nehézségei, hanem aránytalanul nagy beruházási költségei miatt sem alkalmazták. Ez indította a Mélyépterv II.Irodáját arra, hogy megvizsgálja a kisebb reaktortereket igénylő kétfázisú anaerob iszapstabilizáció alkalmazásának a lehetőségeit is. Ennél a technológiánál a rothasztás savas és metános fázisát térben is szétválasztottuk, ezáltal a biokémiai folyamatokban résztvevő mikroorganizmus-csoportok számára kedvezőbb körülményeket lehet teremteni és az egyfázisú rendszernél fele akkora i - 131 -