A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

KLINGNÉ ÁBRAHÁM JUDIT–KLING ISTVÁN–BUKOVSZKY GYÖRGY: A KDT VIZIG működési területéhez tartozó, rendszeresen ellenőrzött Séd típusú kisvízfolyások vízminőségvédelmi célú torkolatrendezésének tapasztalatai

3.1.4. Or vény esi Sécj A patak torkolat előtti törzshálózati szelvénye az uszadék és hordalékfogó műtárgyak előtt van. A vizhozam 1989-ben 21-74 l/s, 1990-ben 17-56 l/s között változott. 1989-ben az év első négy hónapjában -1 alkalommal, 1990-ben áprilistól augusztusig öt alkalommal végeztek vizsgálatot a hordalékfogó után vett vízmintákból. A vizsgálatok elegendőnek mutatkoznak arra, hogy megállapításuk, miszerint a hordalékfogó műtárgynak a vizben oldott tápanyag eltávolitási- hatásfoka nem rögzithető. A műtárgy kialakitásából eredően feltételezhető azonban, hogy a vizhozam egy része elszikkadt; elfolyó vizhozamadatok nem álltak rendelkezésünkre. 3.1.5. Burnót_patak_ A Balatont érő tápanyagterhelés számitás szempontjából kedvező, hogy a törzshálózati szelvény a hordalékfogó műtárgy után van. A kiegészitő mérések gyakorisága miatt ugyanis a műtárgyat érő terhelésre nincs kellő információnk. Sajnos az 1989. és 1990. évi adatok alapján az eltávolitás hatásfokára vonatkozóan sem lehet egyértelmű en állásfoglalást adni. Valószinüsithető, hogy a 20-260 l/s illetve a 4-173 l/s közötti vizhozamok feletti tartó mányban közép- és nagyvizek esetén az elsődleges - horda lékvisszatartó - funkció dominál. Tápanyagvisszatartás ekkor nem is feltételezhető. 3.2. Értékelés az eutrofizációra gyakorolt hatás sze

mpontjából A torkolati műtárgyak célját elsődlegesen abban látjuk, hogy a hordalék /uszadék/ visszatartás segitségével