A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

KLINGNÉ ÁBRAHÁM JUDIT–KLING ISTVÁN–BUKOVSZKY GYÖRGY: A KDT VIZIG működési területéhez tartozó, rendszeresen ellenőrzött Séd típusú kisvízfolyások vízminőségvédelmi célú torkolatrendezésének tapasztalatai

3. ERTEKELÉS 3.1. Vizminőségi vizsgálatok és azok értékelése torkolati műtárgyanként Az 1. pontban felsorolt vízfolyások kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy a vízfolyásokon a vonatkozó műszaki irányelveknek megfelelően meghatározott szelvényben adott komponensekre és megfelelő gyakorisággal történik törzshálózati vizsgálat, valamint az, hogy a torkolati műtárgyak megépülte után, azok alatti illetve feletti szelvényekből történő vizmintavétellel a vizsgálatok kiegészültek. /I. táblázat/ A vizsgálatok ütemezéséről, költségvetésbe történő beállításáról az Igazgatóság laboratóriumi terve rendelkezett. A Balaton tápanyagterhelési számításához pedig a laboratórium jelentésében közölt adatok szolgáltak. A következőkre az 1989 és 1990 évi adatok voltak irányadók. 3.1.1. Vörösberj§n£i_Séd_ A hordalékfogó előtti törzshálózati mérések rendre megtörténtek, melyek időpontjában vizhozamértékek 1 l/s - 9 l/s között voltak. 1989. és 1930. évben 4-4 alkalommal volt kiegészitő ellenőrzés, amikor a műtárgyból elfolyást tapasztaltak. Ezek a havonkénti vizsgálatok mindkét évben az év első felére estek, vizhozammérésekkel azonban nem voltak kiegészitve. A torkolati műtárgy tápanyageltávolitási hatásfokáról pontos Információ nem adható, azt azonban rögziteni szükséges, hogy a felszini víz nagy része elszikkadt, elpárolgott és csak kisebb része jutott a Balatonba. A műtárgyra a fokozatos feltöltődés, növényzetelburjánzás és a rendezetlenség jellemző.