A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)
SZABÓ SZABOLCS főelőadása: A TAVAK VÍZGAZDÁLKODÁSA - BUKOVSZKY GYÖRGY: A Velencei-tó vízgazdálkodásának vázlata az elmúlt két évszázadban
A XVIII. század végén vetették fel talán a Csákváritó lecsapolásának hatására, a Velencei-tó lecsapolásának gondolatát. Ennek fő kezdeményezői a Meszlényiek és a GárdonyiaK voltak, akik a megszaporodott népességük érdekében a legelő területének növekedését kivánták a tó rovására elérni. A Káptalan a tó 2/3 területének birtokosa viszont ellenezte. Ez az elképzelés sokáig, 80 évig tartotta magát. A XIX. század végén már a tó vízszintszabályozásáról tárgyaltak. Társulati alapon rendezték a tó lecsapoló csatornáját és a csatorna kiágazásánál zsilipet épitettek. Mindkét évszázadban volt egy-egy száraz időszak amikor a tó vizszintje erősen lecsökkent. Ezenkivül mindkét évszázadban, közel félévszázaddal az esemény után, egyes források ezt a vizszintcsökkenést már ugy tálalták, hogy a tó teljesen kiszáradt. A rendelkezésre álló adatok azonban a tó kiszáradását nem erősitik meg. 1. ELŐZMÉNYEK A Velencei-tó múltjával a tó vizszintszabályozását szolgáló tározók hidrológiai méretezésekor kezdtünk először foglalkozni a 60-as években /l/. A rendelkezésre álló észlelési adatsor túl rövid volt ahhoz, hogy megnyugtató választ tudtunk volna adni a tározók hatására szélsőséges esetekben. Elfogadva a szakirodalomból 111, /3/, hogy a tó mult században kiszáradt, kerestük ennek gyakoriságát. Mivel a tó múltjára, abban az időben csak kevés ismert adat volt, ezért analógiával a Fertő tó adatait használtuk fel. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a mult századbelihez hasonló szárazság gyakorisága 100 évnél feltétlen kisebb. Ennek ismerete más viz,gazdálkodási tározó hidrológiai méretezésénél feltétlen - 8 -