A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)
CSEPREGHY ANDRÁS: A kartszvízszint várható alakulása 2000-ig a Dunántúli-középhegység északkeleti részén
Az dj vízkivételi limit meghatározásinál,' vaUmint a bányászat Jövőbeli vízkivételi lehetőségeinek vizsgil&tánil nagy mértékben támaszkodtak a f őkar sztví ztárol ór a kidolgozott számítógépes hidraulikai modellekre. Az alábbiakban összefoglaljuk a VITUKI-ban készUlt hidraulikai modell összeállításánál figyelembe vett hidrogeológiai viszonyokat, röviden ismertetjük a modell felépítését, és a — középhegység EK-i részére vonatkozó — legdjabb előrejelzési eredményeket. 2. A TERÜLET LEHATÁROLÁSA A tatabányai és dorogi bányavízemelés hatásterülete kiterjed a Móri-ároktól K-re fekvő tárolórész till nyomórészére, sót DNy-1 irányban elérte a Magas-Bakonyt is, ahol a nyirádi bányászat és az eocén szénbányák víztelenítésének hatása egyaránt kimutatható. A kincsesbányai vízemelés depressziója ugyanakkor a K-i Bakony mellett a Vértes és környékére is kiterjed. Mivel az említett bányák hatásterületei nagy mértékben átfedik egymást, a hidraulikai modellt a tároló teljes területére alkalmaztuk, azonban részletesen csak a Móriároktól K-re fekvű tárolórésszel foglalkozunk C l .ábr a). 3. A VÍZFÖLDTANI VISZONYOK JELLEMZÉSE A paleozoikumi kristályos alaphegységi képződmények vízzárónak tekinthetők: a szilur fillltek és a Velencei Gránit a "Balaton vonal" mentén, E-on a Gömöridák kristályos képződményei, K-i irányban kb. a Zagyva vonalában a Borsodi szerkezeti egység alkotják a fiatalabb víztartó képződmények vízzáró határát. A terUlet legnagyobb kiterjedésű és vastagságd víztároló rendszerét a Dunántdli-középhegység felső-triász főkarsztví ztárolója képezi. A még természetes állapotnak tekinthető 50-es évek első felében, a forrás fakadási szintek és az észl előkutakben végzett mérések alapján a karsztvízszint az utánpótlódási terUletek környékén, a Vértesben és Gerecsében 140-100 mBf. a Pilisben és Budai-h^-ben 120-130 mBf szintben ingadozott. Az eredeti karsztvlztUkör tehát DNy-EK-i irányban fokozatosan ereszkedett a középhegység erózióbázisa, a Duna feltf. Ennek megfe- 57 -
