A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízbázisok védelme (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

LIPTAI EDIT–SAJGÓ ZSOLT–DR. SCHEUER GYULA: Veszprém aranyosvölgyi vízbázis védelmi rendszere

A vízmű vízkészletének mintegy 1/3 része felszálló karsztból származik. Erre utal a vlzműkutak vizének hőmérséklete és trlciumvizsgálata. A térségben a leszálló karsztvíz hőfoka 9-11 °C. Helyszíni mérésünkkor a vlzműkutak vizhőfokát 14 C-nak mértük. A 10 °C átlaghőmérsékletű leszálló karsztvíznek 22 °C hőmérsékletű termális komponenssel kell keverednie ahhoz, hogy 14 °C hőmérsékletű viz jöjjön létre. | /14-10/ = i- /x-14/ x = 22 °C A geotermikus értékek alapján a felmelegedés a karbonátos tárolórendszerben 200-500 m közötti mélységekben mehet végbe. A vizműkutakból vett vizminta kormeghatározási vizsgálatát elvégezve arra következtethetünk a kapott TU 5,2-10,4 érték alapjón, hogy a vízkészlet zöme 30 évnél idősebb eredetű. A nyomjelzéses vizsgálat adatait figyelembe véve a készlet zöme 5-10 kmnél nagyobb utat tesz meg a felszin alatt. A felszínről történő beszivárgás vizsgálatok szerint a dolomit legfelső zónájának szivárgási tényezője —5 k « 7,57*10 m/s-nak adódott. A felszin alatti áramlási sebesség megállapítása érdekében konyhasó jelző anyagot használtunk. A rendszerbe juttatott sómennyiség elegendőnek bizonyult az indikáció megjelenésére, azonban a folyamat hosszú időt vett igénybe. A 4. az. fúrásba 1985. január 22-én bejuttatott 15 q ipari só 1987. áprilisában jelentkezett a házgyár egyedi kútjában. Az eredeti 1986. évi 12 mg/l sókoncentráoió 28 mg/l-re emelkedett. A betáplálás és a sóhullám megjelenése között eltelt 27 hónap időt és a 450 m-es horizontális távolságot figyelembe véve ez 0,6 m/d áramlási sebességet jelent. - 484 -