A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízbázisok védelme (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

ALTNŐDER ANDRÁS főelőadása: FELSZÍN ALATTI VÍZBÁZISOK MINŐSÉGÉNEK VESZÉLYEZTETETTSÉGE

juttatnak a vizekbe és azt sem, hogy az esetleg bejuttatott anyag, mekkora vizminőségromlást okozott, vagy okozhat a jövőben. Ezért ma csak a potenciális szennyezőforrások jelenléte alapján minősithetjük veszélyeztetettnek az érintett vízbázisokat, anélkül, hogy megadhatnánk a veszélyeztetettség mértékét. - Az utolsó öt évben 150-nél több, kisebb-nagyobb vízbázison romlott a termelt viz minősége. Ezek a vizbázisok már korosodottak is. A korábbi években minegy 150 ezer m'/d kapacitást kellett kikapcsolni a vizminőség tönkremenetele miatt. - Egy vízkivétel /és vele együtt az általa kiszolgált vízellátó rendszer/ akkor van biztonságban, ha annak mértékadó környezetében nincs működő /tényleges/ szennyezőforrás, a potenciális szennyezőforrások pedig olyan ellenőrzés alatt állnak, mely biztonságosan rövid idő alatt kimutatja, ha azok tényleges szennyezést okoznak. Ezek a.feltételek ma egyik sérülékeny vízbázison sem teljesülnek. Ebből következik, hogy a közaüves kapacitásnak több, mint felét adó, sérülékeny környezetben lévő, 400-nál valamivel több vízbázisunk - jelenlegi ismereteink szerint - vészé veztetett és nincs biztonságban; veszélyeztetettségük mértéke azonban nem számszerűsíthető. - Sok jel utal arra, hogy a talajviz minősége - többségében kedvezőtlen. A jelzések nyomán egyre inkább a különféle tevékenységek által kibocsátott szennyezőanyagok befogadójának kell tekintenünk a talajvizet, ahol a szennyezőanyagok felhalaazódnak. így a talajviz is szennyezőforrássá válik azoknak a vizeknek a számára, amelyek utánpótlódásában szerepet játszik. A talajviz szennyezettségére utaló jelek sem értékelhetők számszerűen. A nagy szennyezettséget mutató adatok lakott területekről származnak. Itt az elszennyeződés ténye nyilván- 157 -