A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Ipari vízgazdálkodás (III. Ipari vízgazdálkodási szeminárium) (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
LESENYEI GÁBOR főelőadása: AZ IPARI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS FEJLESZTÉSI IRÁNYAI
4. BIOLÓGIAI TISZTÍTÁS Az ipari szennyvizek jelentős része: elsősorban az élelmiszeripar, valamint részben a vegyipar, könnyűipar és gyógyszeripar szennyvizeiben a szennyeződés 50-90 %-a szerves eredetű, amelynek nagyobb fele oldott állapota, ezek tisztitására biológiai eljárásokat kell alkalmazni. Általánosságban kimondható, hogy a biológiailag bontható és nem toxikus ipari szennyvizek biológiai tisztítása a városi szennyvizekkel közös rendszerben - természetesen a racionálisan előtisztított ipari szennyviz terhelését figyelembevéve kell méretezni - javasolható. 3iológiai tisztítást igénylő ipari szennyvizek közül a nagy szervesanyagtartalmu koncentrátumok /fermentlevek, anyalugok, primer szürletvizek, főzőlevek, stb./ kezelése esetén indokolt lehet az önálló megoldás. 4.1. Mikroorganizmus koncentrátumok adagolása A biológiai szennyvíztisztítás folyamatait korábban kizárólag spontán kialakult biokulturák hajtották végre. Különböző szennyeanyagokra orientált specifikus mikroorganizmus kulturák adagolásával, e biokulturák egyedi vagy kombinélt alkalmazáséval s szennyvíztisztítás és iszapkezelés igen hatásosan befolyásolható. Ezzel a biomassza gyorsan kifejlődik, a maradék /szervesanyag-, nitrogén-és foszfor- / szennyezettség csökken, a biológiai folyamat a lökésszerű ás időszakos terhelésekhez jobban alkalmazkodik, a hatásfok ideálisan stabilizálható. Nehezen bontható, illetve toxikus szennyeződéseket tartalmazó szennyvizek is lebonthatók. A szelektíven adaptált és mutált mikroorganizmus kulturák specifikus enzimeket termelnek; ezek teszik lehetővé, hogy sokkal nagyobb mértékben bontsanak le olyan minőségű és koncentrációjú anyagokat, mint a természetes populáció kiválasztódási mechanizmusként kialkuló biomassza képes. Specifikus mikroorganizmus kulturákat nagy tömegben állítanak fermentációs módszerekkel, majd liofilizálással. Az adaptált bak- 89 -