A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

JECZKÓ JÁNOS–SZILÁGYI ÁRPÁD: Az 1970. évi Szamos-árvíz előzményei, a védekezés fő tapasztalatai

A Tisza és Szamos vízgyűjtőterületének megoszlása a torkolati szelvényig Folyó A vízgyűjtő terület nagysága km2 1600 m km2 fölött \ 1600-600 m között km2 % 600-200 m között km2 % 200 m alatt km2 % Tisza 13173 316 2,4 6060 46,0 4624 35,1 2173 16,5 Szamos 15881 175 1,1 3955 24 9 9592 60,4 2159 13,6 A leírtakból következik, hogy árhullám kialakulása szempontjából kedvező hidrometeorológiai körülmények között a Szamos mint mellékfolyó, a befogadó Tiszánál lényegesen nagyobb vízhozammal is rendelkezhet. Ennek előfordulási valószínűsége kisebb mint a Tisza esetében, de árvízvédekezést befolyásoló szerepe a torkolat alatti Tisza-szakaszon jelentős. Az emberi tevékenység jelentős beavatkozása a Szamos-meder fejlődésébe, a folyó vízjárásába a XVIII. század közepén indult meg. Kezdetben a szabályozásokat főleg a felsőbb szakaszokon - a trianoni országhatár fölött - végezték. A Csenger alatti mederszakasz szabályozása főként 1848-65. között és 1877-1909. között valósult meg. Az árvízvédelmi töltések építése jelentős ütemben 1857-ben kezdődött meg, bár helyi jelentőségű védtöltések már a XVIII. század közepén is épültek. 1892-1914. között épült meg a jobb és balparti töltés, amelyet 1926. és 1930. között méretben is megnöveltek. A mederszabályozások eredményeképpen a Szamos Sikárló és Vásárosnamény közötti szakasza 53 %-ra csökkent le, megváltoztatva a folyó energiaviszonyait. Esése megnövekedett, beágyazódása nőtt. I\l Az árhullámok levonulásának meggyorsítása, a szétterülés gátakkal történő megakadályozása és a vízgyűjtő területen történő lefolyást megnövelő beavatkozások együttesen az árvízszintek folyamatos emelkedését okozták. Az 1970. évi Szamosi árvíz kialakulását elősegítő szabályozási hatások mellett a hidrometeorológiai körülmények váltották ki. - lo81 -