A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

MEHRLI PÉTER főelőadása: A KÖRNYEZETBARÁT FOLYÓSZABÁLYOZÁS

A Tiszán Tiszaujl'ak-Titel közötti folyószakaszokon 1846-tól 1872-ig összesen 107 átvágást végeztek, amelyeknek 130 km volt az összes hossza és a Tisza ezáltal 560 km-rel, 45%-kal rövidült meg. A Körösöknek az 1 004 km-es hosszát 45%-kal csökkentették 248 kanyar vonalve­zetésének a megváltoztatásával. A Duna mellékfolyói közül a Dráván és a Rábán folytak nagyobbszabásu vonal­korrekciók. Az előbbinél Légrád és a torkolat között 1784-1845-ig 64 átvágás történt és az utóbbin a Sárvártól Gyórig tartó szakaszon 87 átmetszés 130 km­től 79 km-re csökkentette a folyó hosszát. A nagyobb esésű szakaszokon, amilyen a Duna szigetközi szakasza is, az elá­gazó jelien az uralkodó. A szabályozás első lépése ez esetben a kisvizek összegyűjtése volt a leendő főágban. El kellett tehát zárni azokat a mellékága­kat, amelyek feleslegesen csökkentették kisvíz idején a hajózási vízszintet. A magyar Felső-Duna szabályozása során nagyon sok mellékágat rekesztettek ki a kis- és középvízhozamok levezetéséből. Hasonlóan holtágak keletkeztek sok helyen a természetes túlfejlett kanyarok lefűződése következtében. A középvizi szabályozás módszerei, így a mederátvágások is, nagyarányú meder­változást eredményeztek, és hatásuk jóval a szabályozás alatti folyószakaszokon is észlelhető. Ennél a szabályozási módnál jelentkeznek legszemléletesebben a környezetvédelem szempontjából pozitív és negatív hatások, ezért ezekre kü­lönös gondot kell fordítani a tervezés során. Annak a közismert ténynek, hogy a Tisza szabályozásánál a Vásárhelyi-féle sok átvágásos, szűk hullámteres megoldást kombinálták a Paleocapa-féle kevés át­vágásos, széles hullámteres elvvel, nemcsak műszaki, hanem környezeti hátrányos kihatásai is lettek. Az óriási munka eredményeként mentesült az ország jelentős része az árvizek okozta rendszeres elöntésektől, hatalmas értékeket megvédve a pusztulástól, de-nagyra értékelve elődeink munkájátrma már tudatában vagyunk az elkövetett hibáknak is. Ha a szabályozás során létrejött holtágak hajdani környezetének visszaállítása ma már nem is lehet cél, a holtágak komplex hasznosításának figyelemmel kell lennie arra a tényre, hogy a folyó és a holtágak közötti terület sok helyen még ma is a másfél század óta változatlan növény és állatvilágot őrzi és így a fejlesztésnek mind a vízgazdálkodási, mind a környezetvédelmi igényeket ki kell elégítenie. I - 193 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom