A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

CSONKI ISTVÁN: A Dunakömlőd–bölcskei I. rendű árvízvédelmi töltés építése

ilyenkor nem kétséges, hogy melyik szivárgás a veszélyesebb: a töltésé-e, melyet szem előtt lehet tartani, vagy az altalajé, mert rejtve van. 2./ Az altalajban nyomás slá kerülő és ennek következtében a felssinre szivárgó víz a gáttest mentett oldali lábát előbb éri el, mint a töltésen át szivárgó víz /vízvezető réteg esetén I-V. talajosztály/, ezért a töltés átázása sok helyen hamarabb következik be, mint ez a gáton át történő átnedvesedés feltételezésével várható lenne. 3./ A védelmi vonalak szivárgását és így állékonyságát a töltés, as altalaj és az előtér szivárgási viszonyai együttesen határozzák meg és az az eset a kedvezőtlen, ha a meder vagy anyaggödör közel van a töltéshez. 4./ A védelmi vonalak biztonságát nagy mértékben befolyásolja az, hogy a gát alatti vízvesető alapréteget lefedi-e kevésbé áteresztő vagy vizzáró fedőréteg vagy sem. Ha ilyen réteg nincs, akkor a gát alapszélességét a korábbi irodalmi adatok alapján meg lehet úgy határozni, hof~' a biztonságot kielégítse, ha azonban fedőréteg van - illetve átmeneti is, - akkor a biztonságos méretezés új számítási módszerekkel történik, mely pontos elemzése és elvégzése rendkívül munkaigényes. 5./ Az eddigi mértékadó árvízszintet meghaladó és a gátkoronát megközelítő, különösen a gátkoronát is meghaladó vizek esetén a gát és a gátrézsű pusztulása még jól tartó nyúlgátak esetén is a legtöbbször elkerülhetetlen. Ezért az új gátak tervezésénél, illetve meglévő gátak megerősítésének tervezésekor a mértékadó vízszint és az előírt /50-100 cm/ biztonsági értékkel növelt színelő vízre kell a gátat méretezni. A gyakorlati tapasztalatok kiértékelése során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az árvédelmi gátakat és a velük egy védelmi vonalat al'.ictó altalajt - az árvédelmi I - 164 -