A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
DR. SZEPESSY JÓZSEF: Tapasztalatok a diszperzív agyagból épült földgátakkal
Előzmények . A "diszperziv agyag" fogalma ausztrál és amerikai kutatók munkája alapján keletkezett, akik vizet tartó földgátak addig megmagyarázhatatlan szakadásainak az okát keresték. A témáról az első oikkek a 7o-es években jelentek meg. /Itt oaak Sberar d és társai 1976-os cikkét említem, részletes irodalomjegyzék az itt hivatkozott hazai cikkeknél található./ Az első közlések alapján valószínűnek tUnt, bogy a hazánkban gyakori, szikes területeken is előfordul a diszperziv agyag, ezért az OVH megbízásából folyó árvízvédelmi kutatások keretében hamar megindulhattak a hazai vizsgálatok is. A munka meggyorsult, amikor az 1980-as Körös-árviz egyik gátszakadásáról is bebizonyosodott, hogy a gát talpában keletkezett, önmagukban veszélytelen csurgások a gátanyag diszperziv volta miatt növekedhettek néhány óra alatt több méter átmérőjűvé, és okoztak kivédhetetlenül gátszakadást. Az akkor végzett vizsgálatokat részletesen ismertetik Szepess y 1981, éa 1983 cikkei. Az OVH 1980-ban rendelte el, hogy a kötött talajból épUlő gátak anyagát diszperzitásra is meg kell vizsgálni. A talaj diszperziv jellegének meghatározásét az MI-lo-268-82 Írja la részletesen. A diszperziv talaj árvízvédelmi gátakban való felhasználásának a módját tartalmazza az MI-lo-422-8 5. A kérdéssel már több mérnöktovábbképző előadás foglalkozott. A mérnökképzésben a diszperziv agyag fogalma még nem jelent mag. A továbbiakban a főbb tudnivalók összefoglalása mellett a tiz év alatt összegyűlt tapasztalatokat szeretném leirni, és néhány, gyakrabban felvetett kérdést megválaszolni. Emlékeztetőül: A dlszperzité s - bajiam a diszpergáláara - az egyagnak egy fizikai jellemzője, kolloidália tulajdonsága. A dslzperziv agyag elemi részecskéi között a vonzóerők igen kicsik, a vizzel telitett agyag felületéről a szemcséket a legkisebb vízmozgás is könnyen elmozdítja, a felszín igen könnyen és gyorsan erodálódik. Az elszabadult azemoaék nem tapadnak sem egymáshoz, sem a még egybenlévő talajhoz. A szemcsék leglasabban mozgó vízben is lebegve maradhatnak, a legszűkebb repedésen átszivárgó vízzel la tovébbbaladbatnak. - 141 -
